Alázat és kellő mértékű szigor

„Úgy érzem, hogy a belőlem fakadó lelkesedést a tanítványaim zömével is meg tudtam osztani.”Somogyi Tibor felvételeHogyan fogadta a hírt, mikor megtudta, idén ön kapja a Czabán Samu Pedagógiai Díjat?

Bagyon örültem a hírnek, ugyan már többször is felterjesztettek a díjra, nem számítottam rá, hogy idén engem választanak a kollégák. Úgy érzem, a díj átvételével egy kissé közelebb kerültem példaképeimhez, Oláh Imréhez, Gáspár Tiborhoz és még sorolhatnék azoknak a nevét, akik a szakma kiváló képviselői közé tartoznak. Nyugalmazott tanárként jelenleg mivel foglalkozik?

Mikor volt alma materemből, a Galántai Kodály Zoltán Gimnáziumból nyugdíjba mentem, még egy évre tanítási lehetőséget kaptam a gimnáziumban. Utána választanom kellett, hogy vagy végleg pihenéssel töltöm az elkövetkező éveimet, vagy folytatom a pedagógusi tevékenységemet valamely középiskolában, ahol szükség lehet rám. Éppen az idő tájt hívott fel volt tanítványom, dr. Kontár Ildikó a Szenci Molnár Albert Gimnáziumból, és elmondta, hogy nagyon szívesen látna az iskolában tanárként. Felkérését azzal indokolta, hogy a gimnázium matematikaoktatásában szeretne valamiféle fellendülést, egyfajta minőségi javulást elérni. Mivel ismerte szaktudásomat és eredményeimet, illetve a diákjaim tanulmányi sikereit, személyemben látta biztosítékát ennek a kívánt változásnak. Mondanom sem kell, rendkívül jólesett. A díj átvételekor a pedagógusi pályája mottójaként a makarenkói igényt említette. Mit is jelent pontosan ez az önmaga számára megfogalmazott követelmény?

A „követelek tőled, mert becsüllek” elvéhez próbáltam ragaszkodni a pályám során. Az élet végül is úgy hozta, hogy éppen emiatt adódtak idézőjelbe tett kellemetlenségeim, ugyanis ragaszkodva elhatározásomhoz mindenkire egyformán vonatkoztattam ezt az elvet, az említett igényt kiterjesztettem valamennyi tanítványomra, rokonra és családomon kívülire egyaránt. Igyekeztem azonos mértékű szigorban részesíteni az összes diákomat. Úgy gondoltam, hogy sem kollégáim, sem ismerőseim gyermekeit nem szabad becsapnom azzal, hogy bárminemű engedékenységet mutatok irántuk. Tőlem távol állt a kivételezés, az igazságosságot mindenek felett valónak tartottam. Miben látja a tanítás igazi örömét, mi biztosíthatja a pedagógusi mesterség élvezetét?

A tanítást az együtt tanulás folyamata teszi igazán élvezetessé. Egy tanítással kapcsolatos paradoxon szerint a tanárnak nem volna szabad felkészülnie a tananyagból, sokkal inkább a tanítási órán kellene a diákokkal közösen elsajátítania a tárgyban szükséges ismereteket. ĺgy válna lehetővé az együtt tanulás, amely végül is izgalmassá teszi a gyerekekkel eltöltött időt, valamint a tananyag hatékonyabb bevésését segíti elő. Természetesen csupán a tanulva tanítás illúziója váltható ki, a tanárnak a kötelező tananyagon kívül is kell rendelkeznie tudással, csak ez a többlettudás biztosíthatja számára az eredményes pedagógusi munkát. Én mai napig is képezem magam szakmailag, és erre kollégáimat is rendszeresen buzdítom. Nagyon szeretem a diákok sziporkázásait is, ez is hozzájárul a tanítás sava-borsához, élményszerűségéhez. Pályája során mindvégig fontosnak tartotta a tehetséggondozást. Milyen feladatok elvégzésére vállalkozott ezzel kapcsolatosan?

1963-ban kezdtem tanítani, az akkori igazgatóhelyettesem, Pap Endre felhívta a figyelmemet a különféle matematikai szakfolyóiratokra, köztük a Matematika tanítása című szaklapra. Az évek során főként ezekből ismertem meg olyan pedagógiai módszereket, melyek kiválóan alkalmasak a tehetséges diákok felkarolására. Szerencsém is volt, hiszen rögtön a pályám kezdetén számos tehetséges gyerek akadt azokban az osztályokban, ahol tanítottam. Akkor sajnos még nem tudtam a mikéntjét a munkának, csak később szereztem meg a tehetséggondozáshoz szükséges tudást és tapasztalatot. Azonban hamar gyakorlatommá vált, hogy bekapcsoltam a különféle matematikai tanulmányi versenyekbe a diákjaimat. Magam is előkészítője voltam egy tanulmányi versenynek, mely azóta a Felvidéki Magyar Matematikaverseny néven ismert.A matematika sokak szerint a számok hideg világát jelenti, ezért általában eléggé távol áll a nebulóktól. Hogyan volt képes mégis megszerettetni diákjaival a számtant?

Pár évvel ezelőtt tartottam egy olyan előadást, amelyben nem matematikusokkal kívántam felfedeztetni a számok világát. Az előadásomban elmondtam, hogy a matematikai gondolkodás végül is a józan paraszti ész munkájával rokon. Ennek a felismerésére ösztönöztem a diákjaimat is, ezáltal került hozzájuk közelebb a számtan. Ezenkívül mindvégig igyekeztem önálló gondolkodásra bírni a tanítványaimat, nem szerettem, ha csak a képleteket mondták fel a leckén.Miből merített erőt a pályájához, mi adta a lelkesedését?

Kezdetben irodalmárnak készültem. Még az idő tájt olvastam Novalis egy híres mondatát, mely magával ragadott, és végig meghatározta a matematikáról való gondolkodásomat. Pontosan nem tudom idézni, de olyasmiről szólt, hogy a matematika voltaképp vallás, az igazi matematikus önmagából merít lelkesedést. Mindig valamiféle egészséges becsvágy vezérelt, hogy a tudásomat másoknak is átadjam. Úgy érzem, a belőlem fakadó lelkesedést a tanítványaim zömével is meg tudtam osztani. Viszszaigazolás jelentettek a diákjaim jó tanulmányi és versenyeken elért eredményei is. A mai napig örömet szerez az is, ha viszontlátom a nevemet a matematikai szakfolyóiratok tartalomjegyzékében, ha kollégák szólnak, olvasták a cikkemet.