Agócs Attila a Stredről: Egyre alacsonyabb ára van annak, hogy az önkormányzatok csendben maradjanak

Hogyan formálódott valójában a Stred, és miként került sor arra, hogy ön is a tagjává vált?

Jó ideig beszélgettünk Ondrej Lunter megyeelnökkel arról, hogy létre kellene hozni valamilyen nyomásgyakorló platformot, ahol jobban el tudjuk mondani azt, mik a közpolitikákkal kapcsolatos elképzeléseink. Az elmúlt hetekben, hónapokban aztán már azon gondolkodtunk, kik azok az emberek, akikkel esetleg egy bemutatkozó sajtótájékoztatón a nyilvánosság elé lehetne állni. Egy olyan csoportosulást építünk, amelyben arról lehet beszélgetni, hogy milyen az állam és a önkormányzatok közti politikai kapcsolat, s az hogyan lehetne egy kicsit másabb, mint amilyen eddig volt.

Azt látjuk, hogy a politikából egyfajta pankráció lett. A politikusok az egójukkal foglalkoznak, bizonyos politikai szubjektumban mindenféle influencerek jelentek meg, míg a hétköznapi gondok valahogy eltűntek. Mi viszont ezekkel önkormányzati vezetőkként napi szinten küszködünk. Látjuk, hogy az embereknek mire van szükségük. És azok nem a mindenféle milliárdos megaprojektek, amelyekről még hatastanulmányok sem készültek.

A megyefőnök által emlegetett egyik kulcsfogalom a „nyomásgyakorló platform“. Konkrétan hogyan tudna a Stred nyomást gyakorolni például a kormányra? 

Szerintünk az alapvető kérdés a következő: amikor például valahol egy önkormányzatban dolgozol, akár megyei vagy helyi szinten, s van egy törvényhozói elképzelésed, vagy azon gondolkozol, hogyan kellene valamit hatékonyan átszervezni, akkor ezeket miként lehet eljuttatni és tematizálni a közbeszédben? 

Az egyik lehetőség, hogy egy polgármester vagy egy megyefőnök elkezdi ezt önmaga mondani – s ebből valamit ki is lehet hozni, de nem olyan hatékonyan. Ezért született az az ötletünk, hogy szükség van egy új közös felületre, amely tud a pártok és a kormányzati szervek felé kommunikálni, de képes partnerségben lenni a létező szakmai szervezetekkel, mint amilyen a ZMOS, az SK8 vagy éppen az ÚMS. 

Viszont egy kisebb csoport sokkal hatékonyabban tud „mozogni“, hiszen nem kell végigjátszani a baloldaltól a jobboldalig tartó „kompromisszum-játékokat“. Ezt szoktuk látni sok „félpolitikai“ állásfoglalásnál más szervezeteknél, amikor mindenki elkezd mélységesen aggódni, majd arra jutnak, hogy inkább nem mondanak semmit egy új politikai vagy az önkormányzatokat érintő témával kapcsolatban, mert ez aztán valakinek majd sérti az érdekét.

Ez akkor a problémák „elfojtását“ is eredményezheti? 

Az elmúlt években ezt többször tapasztaltuk akár a ZMOS-ban is. Nemrég történt, hogy megváltozott a részadóbevétel, s így nagyon kemény mínuszok gyűltek össze a települések bevételi oldalain. Ezt valahogy ki kellett volna gazdálkodni. 

És bizony én magam is hallottam egyszer, hogy üzent az aktuális kormányzat: ha nem fogtok nagyon cirkuszolni, ha csendben maradtok, akkor majd valahogy segítünk átvészelni ezt a pénzügyi krízist – megjegyzem, amit egyébként ők okoztak. Most már abba az irányba tartunk, hogy egyre alacsonyabb ára van a csendnek...

A múlt heti sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy a Stred nem lesz politikai párt, illetve nem akar konkurálni a meglevő önkormányzati szervezetekkel. Mitől lesz a Stred rugalmasabb, gyorsabb és függetlenebb, mint emezek?

„Kinyitjuk“ majd a csoportosulást az ország minden polgármestere felé, mégpedig elsősorban azoknak, akik függetlenek, nem parlamenti pártok színeiben töltik be a pozícióikat. Nekünk ebben a pillanatban nem az a kérdés, hogy a Strednek mi lesz a jogi formája, párt lesz-e vagy sem – hanem hogy miként lehet megoldásokat keresni azokra a kérdésekre, amiket bemutattunk a sajtótájékoztatón. Itt vannak például a hidak kérdései. A megyék szintjén óriási mennyiségű hidat „örököltünk meg“, de nincs rájuk pénz. Az állam úgy van vele, hogy „csináljatok velük, amit akartok“. Közben közelítünk a hidak élettartamának végéhez. Ilyen témákban azt gondoljuk, azért tudunk gyorsabbak lenni, mert nem kell végigjárni az egyeztetési kompromisszumokat. 

Nem 2000 önkormányzattal kell egyeztetni, hanem aki azt gondolja, hogy nagyjából egyetért velünk, az tud hozzánk csatlakozni. Azzal, hogy kimondtuk, a politikai paletta közepén szeretnénk pozicionálni magukat a közpolitikai megoldások terén, ezzel nagyjából belőttük azt is, hogy kiket várnánk magunk közé. 

Nem szeretnénk elmenni abba az irányba, hogy egy ilyen platformon belül a kulturális, etikai vagy identitáspolitikai kérdésekkel foglalkozzunk, hanem tényleg a mindennapi gondokat akarjuk előtérbe helyezni.

A tagságra visszatérve: az most teljes egészében besztercebánya megyei önkormányzati vezetőkből áll. Hogyan írná le az egymáshoz való viszonyukat? Feltételezem, régóta ismerik egymást a terepről.

Azt hiszem, négyen vagyunk megyei képviselők is, de a testületben egyébként három eltérő frakcióban ülünk. Ez tehát a megyei képviselő-testület létező képviselői klubjain is átívelő dolog... Természetesen helyben a déli kollégákkal elég szorosan együttműködünk. Alexandra Pivková losonci polgármestert nemrég váltottam a Nógrádi Városok és Falak Társulásának élén, jó a viszonyunk, évek óta együtt gondolkodunk. Gömör irányából itt vannak a feledi vagy a sajólenkei kollégák, akikkel évek óta együttműködünk például az idősgondozásra vonatkozó szociális ellátás, a régiófejlesztés és az uniós pályázatok terén. Nyilván van köztünk egy bizalmi háló, ami évek alatt alakult ki. 

Ondrej Lunter gyakorlatilag két vezértémát említett a sajtótajékoztatón. Az egyik az egészségügyhöz kapcsolódó lépések, intézkedések, problémák kezelésére, a másik az uniós források jobb felhasználására vonatkozott. Miért erre a két nagy tématerületre esett a választás?

Fokozatosan megnevezünk majd ilyen „témacsomagokat“. Ez az első kettő. A megyefőnök egyrészt nagyon intenzíven foglalkozik a regionális egészségügy témájával. Jó ideje és kisebb eredményekkel fel tudta mutatni azt a kormány felé, hogy ha az önkormányzatok akarnak, akkor azért tudnak is valamit csinálni a nagy nehézségek ellenére.

Itt van például a járóbeteg-ellátás, tehát a rendelők kérdése, ahol arról van szó, hogy a megye négy év alatt kilenc ilyen intézményt tudott alapítani. Úgy érezzük, az állam elsősorban a kórházi rendszerrel foglalkozik. Helyben viszont azt látjuk, hogy főleg a leszakadó régiókban óriási orvoshiány van, úgy a körzeti orvosok, mint a specialisták szintjén.

Erre már kidolgoztunk egy dokumentumot, ami szerintünk pontosan megnevezi, mit kellene csinálni a körzeti orvosok kompetenciáinak növelése érdekében.

Azt is tartalmazza, hogyan lehet „művileg“ és gyakorlatilag újraalapítani vagy fenntartani azokat a rendelőket, amelyek veszélybe kerültek. Azt is gondoljuk, hogy nagyon sok egészségügyre vonatkozó törvényt teljes mértékben meg kell reformálni.

Ami pedig az EU-s pályázati pénzeket illeti, ott ez inkább egy „önvédelmi“ lépés. Olyan információk kezdtek el keringeni a „színfalak mögött“, hogy azt a 18-19%-nyi uniós forrást, amit történelmileg Szlovákia első alkalommal elkülönített a regionális döntéshozatali mechanizmusokban, arról most azt fontolgatja az kormányzat, hogy elkezdik „visszacentralizálni“. Besztercebánya megyében mi fel vagyunk készülve arra, hogy nagyon pontos érvekkel és elemzésekkel vívjunk meg azért, hogy ez a forrás az önkormányzatoknál maradjon. Országos szinten itt milliárdos nagyságrendekről beszélünk, s pont ez az a pénz, amivel a közszolgáltatásokat egy kicsit rendbe lehet tenni.