Aki nem roma, azzal ki törődik?

Állandó előfizetője vagyok az Új Szónak, amióta az eszemet tudom, mindig járt a családunknak. 53 éves kétgyermekes anya vagyok, egy pici faluban lakom, messze a várostól és messze a munkalehetőségektől. Nagyon nehezen szánom rá magamat, hogy írjak, de már elviselhetetlen számomra az a sok cikk, ami csak a romatámogatással, elnyomatásukkal stb. foglalkozik. Velünk ki foglalkozik? Nekünk mit ad az állam? Minket ki képvisel? Tőlünk senki sem kérdi, hogy van-e mit enni, vagy felvenni magamra valamit. Hogy van-e orvosra vagy orvosságra. Mindenfelé csak azt hallom és olvasom, hogy a romák szegények, elnyomottak, lenézettek. Kíváncsi vagyok, mit szólnának a miniszter urak, ha szétnéznének az országban, pl. nálunk is, hogy a romák hogyan élnek. Gyönyörű, minden kényelemmel ellátott palotákban élnek. Németországba és több helyre járnak, támogatja őket az egyház, s arról már nem is beszélek, hogy hogyan öltözködnek, és miket vásárolnak. Nekünk jó a csupasz kenyér is, csak legyen, elhordjuk azt a levetett ruhát, amit másoktól kapunk. Férjemmel együtt 13 200 koronát keresünk. Ebből az autóbuszra elhord 2000-et, ebédre mindennap elvisz 30 koronát. Lányom főiskolás, az legalább 4000 korona, de semmi zsebpénz, semmi öltözködés ám! A maradékból megy a biztosítás, a villany, a víz stb. Telefonunk nincs, mert nem tudtuk fizetni, de a roma családokban még az apró gyerekeknek is mobiljuk van. Közben mindig jön valami váratlan kiadás, pl. temetés. Spórolt pénzünk végképp nincs, tévé, mélyhűtő részletre, amit még sokáig fizetünk. Kézzel kell mosnom, mert mosógépet sem tudtam venni, a régi 30 éves elmúlott, nekik automaták vannak, tévé minden lakásban. A fiam 29 éves és nem nősülhet meg, szintén jár munkába, de neki is ugyanúgy kell az útiköltségre, ami marad, abból ő vásárol be, lisztet, sót, olajat stb. Szalámit, sajtot évek óta nem veszünk, ha véletlenül marad egy kis pénz, karácsonyra vesz gyümölcsöt, mindenkinek egy darabot.

Mi szerint számolják és kiken keresztül az átlagbéreket? Honnan szedik ezeket az összegeket? Az én családom teljesen a nyomor határán él, és sajnos vannak még tőlünk rosszabb helyzetűek is. Mi lenne, ha a miniszter uraknak ebből a pénzből kellene megélniük? Miért nem kaphatnak ők is kevesebb fizetést? Mit tudnak annyi pénzzel kezdeni? Január egytől megint leveszik a járulékokat, fölviszik az árakat... Leveszik az övékét is? Mit esznek ők? Nekünk elég a kenyér is, csak jusson a gyerekeinknek iskolára! És útiköltségre! Egyedüli örömünk csak az Új Szó. Sehová nem járunk, semmit nem veszünk, de ezt fizetjük, míg élünk. Soha nem voltunk kirándulni sehol, senkitől semmit nem kapunk ingyen. Amióta élünk, dolgozunk, amit eddig spóroltunk, mostanra már elköltöttük. Nagyon el vagyok keseredve, hogy egy életen át dolgoztam, és most úgy néz ki, hogy az állam kényére-kedvére leszek utalva. Miért van ez így? Meddig fognak még elmenni? Meddig kell még ezt a megaláztatást eltűrni? Nagyon elkeserítő az a tény, hogy gazdaságilag visszaestünk ötven évet. Bocsánatot kérek ezért a levélért, de kénytelen voltam írni, mert már tovább nem bírtam elviselni, hogy mindig mindenki mindenhol csak a romakérdéssel foglalkozik. Mi mik vagyunk? Mi hova tartozunk? Nekünk ki segít?

Tisztelettel egy elkeseredett, állandó előfizető, Gesztete