Adieu Belle és Sébastien

Eljött az idő, hogy elbúcsúz-zunk. Hogy adieu-t mondjunk régi kedves ismerőseinknek, Belle-nek és Sébastiennak, akiknek a varázslatos francia Alpokban játszódó megható, kalandos, mesés, buktatókkal és hőstettekkel teli története a most mozikban látható harmadik résszel lezárul.

A trilógia befejező epizódjában Sébastien tizenkét éves. Kezd fenemód okos lenni; korát meghazudtoló érettséggel vág nagy igazságokat az őt irányítani igyekvő nagyok szemébe. Különösen az őt nagyapjaként, gondoskodó szeretettel nevelő Césaréba (Tchéky Karyo). A Mindörökké barátok című rész fontos adalékkal szolgál kettejük kapcsolatának hátteréhez is: a bevezető képsorokból – visszaugorva az időben – kiderül az, amire az előző két folytatásban csak utalások voltak. Most tárul elénk, milyen körülmények között született az árván maradt kisfiú, kiderül, miért kapta a Sébastien nevet, milyen volt az anyukája, akinek minden részben fontos szerep jutott, de nem jelent meg a vásznon úgy, ahogy a lezárásban. Sem a tv-képernyőről megismert történet 2013-ban elkészült remake-jében, sem az alapsztorit továbbszövő, A kaland folytatódik című 2015-ben bemutatott második részben.

Az idő múlását a pásztor kicsi, de lakájos házában jelen lévő új jövevények is jelzik. A hófehér Belle három virgonc kölyök édesanyja lett. Bár César igyekszik tiltani, hogy a fiú a szobájába engedje az ebeket, Sébastien a kölyökkutyákkal alszik. Belle fölöttük őrködik, vigyázza az álmukat – ilyen kutya-gyerek romantikával, szívekig hatoló jelenettel indul az első reggel azt követően, hogy a mese szála a múltidézésből visszatér a jelenbe. Az előző részekben a legtöbb helyzetben Belle-t a megmentő szerepében láthattuk, ezúttal ő és a kicsinyei szorulnak segítségre. Feltűnik Belle régi gazdája, az elvetemült Joseph (Clovis Cornillac), azzal a szándékkal, hogy visszaszerezze kutyáját.

Sébastien az előző részekben is a maga feje után ment, veszélyes helyzetekre vállalkozott – ebből fakadtak az erős drámai helyzetek. Ezúttal is szembeszáll a felnőttekkel, és magánakcióba kezd, hogy megmentse négylábú barátait. Az új részben a javíthatatlan gonosz a konfliktusforrás. A színész-rendező Clovis Cornillac a kincses szigetekre induló hajók kalózairól formálhatta meg a szörnyalak Joseph-et. Megjelenése félelmet keltő ugyan, de nem derül ki, miért akarja elvenni a kutyát egy olyan bájos, talpraesett gyerektől, mint Sébastien. A Belle-re építő helyzetek meglehetősen laposak, neki és a kis szőrmókoknak inkább csak a cukiság szerepe jut. Az izgalmakat a menekülő kis csapatra a hegyormon lecsapó – a fő csapásnak szánt – hóvihar sem képes felkorbácsolni. Harmadik nekifutásra jócskán van ódivatú „mellékzöngéje” ennek a naiv gyermeki heroizmust, az otthonhoz ragaszkodást és a barátságot fókuszba állító, a végére túl szépre fényesített mesének. Zötyögős, helyenként unalmas és hűvös is – hiába várjuk, hogy tavaszba fordul az idő, amivel talán az érzelmek is felmelegednének. Zimankóban, fagyosan búcsúzik Belle és Sébastien a csodálatos alpesi hegyvidéktől és a szeretteitől. Mint ahogy mi is a záró epizódtól – nem sok jót és újat adott.