A zene mint a teremtés része

Először is egy személyes vallomás: olyan botfülem van, hogy sétálni lehet vele. Minek ír az ilyen zenéről, kérdezhetné bárki. A válasz egyszerű: mert Varnus Xaver lemeze még azokat is meghódítja, akiknek semmi érzékük nincs a muzsikához.

Tavaly október 1-jén Rimaszombatban zsúfolásig megtelt a református templom. (Egy kis színes apróság margóra, ami a gömöriek lelkét külön megmelengette: Varnus Xaver anyai ági gyökerei Dobócán erednek. A mestert nagyapja arcvonásai alapján az idősebbek még megismerték.) A koncert hatalmas siker volt, s akkor került kezembe a művésznek az a CD-lemeze is, amelynek anyagát a budapesti Dohány utcai zsinagógában tartott koncertjén vették fel. Aki ismerkedni kíván az orgonamuzsika csodáival, annak csak ajánlani tudom.

A lemezen hat virtuóz darab hallható. Jean-Baptiste Lully indulója egy beavatási szertartásra való bevonulás. Tomasso Albinoni Adagio című műve szédítő mélységek és magasságok között ringatja hallgatóját. Hátborzongató a pontossága és a dinamikája – olyan ez az alig tízperces darab Varnus Xaver előadásában, mintha egy csillagközi utazáson venne részt az ember. Johann Sebastian Bach Passacaglia című darabját hallgatva mintha a sejtosztódás hangjai, a léleknek az anyagba költözés pillanataiban kibocsátott fonémái remegnének át szellemmé és az anyag fogságából kirobbanni kész gondolattá. Ludvig van Beethoven Egmont nyitányát hajlamos vagyok 1956 magyarországi eseményeinek képeivel együtt vizualizálni. Mintha égi seregek csatáznának lángoló kardokkal a bukottak sötét erőivel, és ez a zene lenne a csatazaj.

Varnus Xaver előadásmódjában titkok rejtőznek. Nem csak a virtuozitásról van itt szó, Varnus arra a csodára képes, hogy amíg játszik, elhiszi – és ami ennél is fontosabb: hallgatójával is elhiteti –, hogy teremteni képes, hogy új dimenziókat tud megnyitni. Teszi mindezt tudatosan és őszintén. Neki már igazán nincs szüksége sem manírokra, sem pózokra. Ettől hiteles a játéka. Ahogyan Ravel Boleróját interpretálja ezen a lemezen, az maga az alázat. Pattogó, élettel és finom kis kiszólásokkal teli a játéka, Ravel mások által sokszor játszott darabja a szokatlan regiszterekre való áthangolásoktól meglepően frissé válik, többlettartalmat kap. A Tavaszi szél vizet áraszt orgonakísérettel, variációkkal: mint a pünkösdi lángok lobogása, mint egy örömteli modern zsoltár.

A zsinagógabeli koncertet annak idején 7200-an hallgatták meg élőben. Tapsvihar követte. Az orkánszerű tetszésnyilvánítás néhány másodperce az ott készült hangfelvételnek is szerves részét képezi, mert teret és időt kell hagyni az örömnek is.

(2002. Aquincum Archive; Xaver Varnus: The greatest organ recital)