A velünk élő Grendel Lajos

„Halála ellenére is itt maradt, mindennapjaink élő részének, és eleven műveivel továbbra is együtt lélegzik velünk. Beleszól a vitáinkba, figyeli mozdulatainkat. És ahogyan igazodási pont tudott lenni az életünkben, az maradhat az utánunk érkezőknek is, mert amiről írt és beszélt, sokáig eleven valóság, sokáig időszerű gond lesz még errefelé” – kezdte mondandóját Tóth László író, költő, irodalomtörténész azon a kedden megrendezett pozsonyi esten, melyet az író születésének 75. évfordulója alkalmából szerveztek azok, akik fontosnak érezték megemlékezni róla: a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), a Vámbéry Polgári Társulás és a Liszt Intézet, amely a helyszínt is biztosította.

Tóth László szerint Grendel, bármennyire izgalmas életművet hozott létre, lassan kezd kikopni a köztudatból, még akkor is, ha itt-ott hivatkoznak rá, elhangzik a neve ilyen-olyan összefüggésekben. Hasonlóan vélekedik Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke is, aki jártában-keltében, például középiskolákon mindig megkérdezi, mit olvasnak a diákok és tanáraik, kiket ismernek a hazai magyar alkotók közül. (A válaszok általában nem túl szívderítőek). Hodossy elmondta, hogy tizenöt éves volt, amikor 1979-ben megismerkedett Grendel Lajossal a komáromi Jókai Napokon, ahol az író dedikálta neki új kötetét. Akkor még egyikőjük sem sejtette, mennyi közös munka vár rájuk a következő évtizedekben.

A Hodossy által megálmodott, hazai magyar írókat, költőket tömörítő Iródia egyesület szervezésébe Grendel az első hívó szóra bekapcsolódott, és azokban az időkben is aktív maradt, amikor ez veszélyessé vált, mivel a szocialista hatalom betiltotta a rendszerellenesnek minősített mozgalmat. Később, a rendszerváltás után egy ideig elnöke, majd választmányi tagja volt a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, ami komoly presztízsnövekedést jelentett az írószervezetnek. A kétezres években pedig mentorként rendszeresen részt vett a SzMÍT kezdő írók számára szervezett work shopjain, ahol érdeklődve figyelte a fiatalok szárnypróbálgatásait – véleményezte a szövegeiket, hasznos tanácsokkal látta el őket, sőt olvasnivalót is javasolt nekik, méghozzá személyre szabottan. Sok fiatal tehetség számára életre szóló élmény volt, komoly löketet adott egy-egy ilyen beszélgetés – ezt szemtanúként is megerősíthetem.

A pozsonyi megemlékezésen legnagyobb csodálkozásomra nem telt meg dugig a Liszt Intézet amúgy is szerény befogadóképességű rendezvényterme. Ezek szerint jogos az aggodalom, igaza van Tóth Lászlónak és Hodossy Gyulának – futott át az agyamon. Épp ezért örültem meg Tóth Tibor Jászai-díjas színművész ajándékának, egy hangoskönyvnek, amely Grendel 2017-es Bukott angyalok című 2017-es kisregényéből készült. Aki magát nagyon, de nagyon magyarnak tartja, de valamiért nincs ideje hazai magyar szerzők műveinek olvasására, az most beteheti a lejátszóba, és egy Pozsony–Kassa autóút ideje alatt végighallgathatja. A Bukott angyalok központi témája egyébként az 1945-ös pozsonyligetfalui tömeggyilkosság, ami sokáig tabutémának számított, de Grendel már az 1999-es Tömegsír című könyvben is foglakozott vele. Számára ugyanis fontos volt a történelmi bűnök feltárása, a nemzeti identitástudatból és az emlékezetpolitikából építkező sztorik közérthető kibontása.

A pozsonyi est üde színfoltja volt Karol Wlachovský műfordító megemlékezése, akinek köszönhetően Grendel bekerült a szlovák irodalmi köztudatba, hiszen csaknem valamennyi művét ő fordította szlovákra. Elmesélte, miért nem kaphatott Madách-díjat Grendel Lajos a 80-as években, és ugyanakkor hogyan kaphatta meg a legjobb szlovák kötetnek járó díjat az Irodalmi Alaptól. Azt is megtudattuk, hogyan sikerült egy kis anyagi befektetéssel megakadályozni, hogy az ominózus kötet előbb jelenjen meg francia fordításban, mint szlovákul.

Egy olyan vaskos könyv is asztalfőre került a pozsonyi esten, amely még nincs is kereskedelmi forgalomban, a júniusi Ünnepi Könyvhétre jelenik meg. Az alkotmányos tényezővé avanzsált egyesület, a Magyar Művészeti Akadémia, amely könyveket is kiad a magyar adófizetők pénzéből, Tóth László „akadémikus” kezdeményezésére megjelentette Grendel Lajos „akadémikus” összegyűjtött novelláit. Az összeset egy kötetben, ami bizony olimpikoni teljesítmény.

A Grendel-témájú képzőművészeti pályázat ötlete szintén Tóth Lászlótól ered. Miglinczi Éva, a Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület elnöke a pozsonyi esten elmondta, hogy nehéz volt megmozgatni a művészeket, Szlovákiából összesen kilencen küldtek művet, de végül 121 pályamű érkezett be. Ezekből a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma szervez majd kiállítást. Így olvad össze, ami összetartozik. Izgatottan várjuk a fejleményeket.