A SZMÍT feladatai és a különvélemény

Beke egy nyilatkozatot szeretett volna elfogadtatni a következő szöveggel: „A Szlovákiai Magyar Írók Társasága mint a szlovákiai magyar írók, irodalomtudósok, művészettörténészek, műkritikusok, műfordítók, a szlovákiai magyar írásbeliség képviselőinek érdekképviselete tiltakozik az ellen, hogy a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala mellett működő, az írott kultúrát érintő pályázatokat elbíráló bizottságban nincs szlovákiai magyar író, irodalomtudós, művészettörténész, műkritikus, műfordító, s ezzel sérül a szakmaiság követelménye. A SZMÍT Közgyűlése mint a Társaság legfelsőbb szerve kéri a Kormányhivatalt, hogy tegyen meg mindent a bizottság összetételének megváltoztatásáért, a szakmaiság helyreállításáért.” „Több kifogásomat is megfogalmaztam a közelmúltban, illetve felhoztam a közgyűlésen a SZMÍT tevékenységével kapcsolatban. Az első az álszakmai munka, az érdekvédelem elmaradása. Aztán itt van a társaság etikai ellehetetlenülése, a furcsa összefonódások, például hogy a Hodossy Gyula által vezetett társaságok ugyanarra a székhelyre vannak bejegyezve, mint az a könyvelőcég, amelynek a tulajdonosa a kormányhivatal írott kultúra bizottságának az elnöke. A közgyűlésen elhangzott az a javaslat is – nem tőlem származott –, hogy a szervezet a magyarországi helyzetre reagálva álljon ki a Nemzeti Kulturális Alap függetlensége mellett, de a közgyűlés ezt sem fogadta el. Nem szerettem volna tovább egy ilyen zavaros érdekekkel összefűzött társaság tagja lenni” – fejtette ki az álláspontját Beke Zsolt. A felmerült nézetkülönbségekkel kapcsolatban megkérdeztük Hodossy Gyulát, a SZMÍT elnökét, aki 2003 óta tölti be ezt a tisztséget, s akit a hétvégén ellenjelölt nélkül választott újra a társaság. Hodossy úgy látja, az ellentétek alapvetően a SZMÍT feladatának a különböző értelmezéseiből fakadnak. „A közgyűlés elfogadta Zsoltnak azt a javaslatát, hogy az új választmány tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a jövőben legyen képviselőnk a kormányhivatal ajánlattevő bizottságában. Amivel nem értettünk egyet, az a nyilatkozat szövege. Ehhez hozzá kell tennem, hogy volt tagunk a bizottságban, ő viszont lemondott, tehát a mai helyzetről nem a kormányhivatal tehet – magyarázta a SZMÍT elnöke. – A Szlovákiai Magyar Írók Társasága szakmai társulás, amelynek az az elsődleges feladata, hogy mindent megtegyen a tagjaiért, és az itt született irodalmi értékeket eljuttassa az olvasókhoz. Elsősorban magunkkal kell foglalkoznunk. Mondok egy példát: amikor a kiadók nem kapták meg a tevékenységükhöz az állami támogatást, felmerült a tiltakozás kérdése. A SZMÍT választmánya akkor azzal utasította el az indítványt, hogy: »A társaság megkapta a pénzt? Igen. Akkor ez a kiadók dolga és nem a miénk.« Nem ez a dolgunk.” A szombati közgyűlésig a SZMÍT-nek 110 tagja volt, azóta ez a szám eggyel csökkent. A 2012-es tisztújítás óta nyolcan léptek ki a szervezetből, köztük például Csehy Zoltán költő, műfordító is. Megkeresésünkre elmondta, miért érezte lehetetlennek, hogy továbbra is a társaság tagja maradjon: „Konkrétan Zirig Árpád antiszemita verse és az egész társaság ideológiai átorientálódása miatt léptem ki. A vers egyébként a SZMÍT éves antológiájában jelent meg, azóta nem is engedélyeztem, hogy szövegem jelenjen meg a Szlovákiai magyar szép irodalom című kötetben. Másrészt a despotikus önkényuralmi rendszer is zavart: önhatalmúlag leváltották az Opus főszerkesztőjét, a vezetőség nem volt hajlandó semmilyen kritikára érdemben válaszolni. Harmadrészt: a SZMÍT csupa olyan szervezettel – az MMA-val, Fekete Györggyel, az Írószövetséggel, vagyis Esterházy Péter kifejezésével élve a „pecsenyekacsa” irodalommal – paktált le, amellyel többen nem akarunk közösséget vállalni, azokkal pedig nem működött együtt, amelyekkel mi szerettünk volna (pl. Szépírók Társasága). De ez így van rendjén: nem egyezik az ízlésünk, se a világképünk, minek erőltetni.”