A Sziget Fesztivál summázása

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normální tabulka"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";}

Kevesen mentek ki „csak úgy“, a fellépőktől függetlenül. Inkább a célirányos érdeklődés volt a jellemző, ezt a Prodigy-koncert előtti tömeginvázió bizonyította leginkább. Szűk egy hét alatt összesen 385 ezren voltunk a fesztiválon, ami több mint tavaly, de picit elmarad az eddigi abszolút rekordtól.

A tömegközlekedést idén is flottul megszervezték, le a kalappal, a menetrend szerinti HÉV-járatok mellett különjáratok is közlekedtek egész éjszaka, sőt az elmúlt években oly népszerűvé vált hajójáratok is rentábilisak voltak.

Csupán belépéskor szomorodtam el, a motozó munkaerők serénységét látva, akik mindenfajta italt elszednek az embertől, mondván, hogy tessék csak odabent vásárolnia a kedves vendégnek. Az ottalvós és a hazamenős hetijegyrendszer idén már nem okozott fennakadást, a külföldiek is megtanulták, hogy a valamivel olcsóbb karszalagos hazamenők nem vihetnek be sátrat. Erre a nóvumra azért volt szükség, mert a sátorhelyek korlátozott száma miatt csak 25 ezer ottalvós hetijegyet lehetett kiadni, hazamenős jegyekkel azonban lényegesen több embert engedhettek be. Apropó, külföldiek. Öt éve még csak a résztvevők összlétszámának húsz százalékát tették ki, idén viszont már mintegy hetven százalékát. Megint itt volt egész Európa, a franciákkal és a hollandokkal az élen, de volt külön olasz kemping is.

Szinte már természetes, hogy ismét nőtt a komfortszint, soha nem volt még ennyi vécé, zuhanyzó, büfé, internet-hozzáférés és ekkora programdömping. Nem fárasztjuk száraz adatokkal a nyájas olvasót, nem dicsérünk infrastruktúrát, zajszintet, multicégek ravasz reklámfogásait, vicces vetélkedőit, és nem leszünk elájulva mindentől. A nagyszínpad kínálata például kevés izgalmat hozott. Szigorúbb szemlélődők már tavaly sem dobtak hátast a felhozataltól. Harmadszor-negyedszer is visszahívni sikereik csúcsán jóval túllevő előadókat nem igazán haladó koncepció. A 30 Seconds to Mars, Good Charlotte, Kaiser Chiefs-féle zenei portékák a húszon aluli látogatók létszámát voltak hivatottak növelni, világraszóló nagyszínpadi élményből pedig csak egy jutott idén, Prince koncertje, akit a magam részéről a világ egyik legtehetségesebb zenészének tartok. A nagy tülekedésben olyan zenekarok szorultak kisebb sátrakba, illetve jobb híján a világzenei színpadra, amelyek megérdemelték volna a legillusztrisabb fellépőhelyet. A szervezők azonban nem vállaltak kockázatot, külföldiek és hazaiak esetében egyaránt a bejáratott nevekhez ragaszkodtak, ha nem is egyenesen a kereskedelmi rádiók slágerlistáiról szemezgetve.

Fiktív díjkiosztó

A kisebb helyszínek viszont évről évre erősebb programmal rukkolnak elő. Sokszor egész éjjel nem volt érdemes mozdulni az A38 sátorból, amely mára kivívta a legprogresszívabb zenei helyszínnek járó képzeletbeli Arany Fejhallgatódíjat. Az Ezüst Fejhallgatót idén a Roma Sátor kapná tőlem, mert csuda dolgok történtek ott, egybeolvadtak balkáni dallamok olasz, dél-francia tradicionális zenével, szólt a padlódöngető gipsy jazz, a kifordított flamenco, az indiai ősképletek, vagy épp a régi bosnyák balladák. Meglátják, a végén még a globalizálódó európai könnyűzenét is ez az etnikum menti meg!

A bronz füles odaítélése van hátra: nos, azt kettétörném, és monóban kapná az Európa Színpad, illetve az éjjeli ejtőzések fellegváraként funkcionáló ambient sátor.

A színházi és tánckínálat idén valamivel silányabbnak tűnt a szokásosnál. Jövőre kaphatnának fedett helyszínt, mint a régi szép időkben, akkor talán komolyabb produkciókat is meg lehetne hívni. Nálam a csúcsot Pintér Béla társulatának Parasztoperája jelentette, amelyet tájainkon is lehetett látni néhány évvel ezelőtt, sőt pár hete a Duna TV is leadta.

Az Octopus összművészeti helyszín sem igazán tett ki magáért, bár azért itt is találtam érdekes programot: kortárs magyar írók igyekeztek megismertetni a nyugaton már évtizedek óta népszerű storytelling műfajt, amikor személyes történetet mesélnek el élvezetes formában. Az öt fellépő közül ketten ráadásul angolul tették ezt (Babarczy Eszter és Zilahy Péter), így a külföldiek is elégedetten hegyezhették fülüket. Az Irie Maffiából ismert Sena művésznő pedig Shakespeare-szonetteket zenésített meg és adott elő ékes angolsággal hip-hop műfajban, ez is tetszett a srácoknak.

A bőség zavara

Szóval ismét kellemes volt ebben a kitalált szigetországban élni, ahol az ember teljesen kiiktathatta a való világot, feledhette balsorsa minden nyűgét s nyilait. Ez a Sziámi-táborból kinövő fesztivál tényleg az utóbbi két évtized magyar kultúrájának legnagyobb sikertörténete. A külföldi szakma is lehidalt tőle, nem fukarkodnak a dicsérő jelzőkben. Ráadásul ma már annyira kényelmes és túlszervezett a rendezvény, hogy már-már luxusüdülésnek tekinthető. A bőség zavarában pedig a bekarikázott programok negyedét sem lehet abszolválni. Egyáltalán nem jutottam el idén a legbizarrabb helyszínek egyikére, a Magic Mirror sátorba, a parti-arénába, a Medúzába és a blueskocsmába, egykori kedvenc helyszínemen, a világzenei nagyszínpadnál pedig csupán kétszer jártam. Nem próbáltam ki logikai és ügyességi játékokat, a reikit, a jégpályát, a masszázst, nem fonattam magamnak rasta-frizurát, és még ördög tudja, mi mindenről maradtam le. De ez matematikailag is könnyen levezethető: ha mondjuk délután négy órakor veti bele magát az ember a koncertekbe és egyéb programokba, és éjjel kettőig hősiesen kitart evés, sörözés nélkül, nem ténfereg feleslegesen, azaz minden helyszínre időben odaér, akkor is legfeljebb hat dolgot nézhet meg. A 12 ezer forintos napijegy árával elosztva ez programonként 2 ezer forint, szóval megéri ügyesen tervezni.

Végül egy kis színes: a talált tárgyak osztályán leadott dolgok eléggé pontos képet adnak a szigetlakókról. Találtak például kerékpár első kereket, ami arra utal, hogy a hazamenők előnyben részesítik a környezettudatos közlekedést. Leadtak több, pénzzel teli tárcát is, ami jófejségre utal. Előkerült továbbá egy komplett irodai kosztüm, melynek tulajdonosa feltehetően a szigeten öltözött át „fesztiválszerelésbe“. És egy vidám holland társaság egy doktori disszertációt talált, ami alátámasztja azt az optimista feltételezést, hogy a szigetlakók egy része értelmiségi, vagy legalábbis jó úton halad, hogy azzá váljon…