Kultúra

A szerző volt a hatodik főszereplő

Megszabott számú nézősereg és szalaggal átkötött ülőhelyek előtt csaknem három hónapos szünet után a múlt hét végén újra játszott a pozsonyi Astorka Színház. Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című, huszonkét éve futó darabjával folytatódott az idei, meglehetősen rendhagyó évad.
Szabó G. László

2020. június 9. 12:43

ff
A pozsonyi Stukker izgalmas zárójelenete   (Szkárossy Zsuzsa felvétele)

Rendhagyó volt maga az előadás is. Kivételes hangulatát a darab öt szereplője, Vlado Kobielsky, Juraj Kemka, Jakab Róbert, Marián 
Miezga és Lukáš Latinák biztosította, akik 1998 óta folyamatosan játsszák Görgey Gábor groteszk lélektani drámáját. A színművészeti főiskola növendékei voltak, amikor először álltak közönség elé a magyarországi és külföldi színpadokon akkor már sokszor megrendezett művel, s az elmúlt több mint két évtized során ők maguk is több helyen vendégszerepeltek vele a világban. A kivételes hangulat a színház újbóli kapunyitásából és a legendás csapat hatalmas játékkedvéből eredt, az est ünnepi pillanatai azonban már magához a szerzőhöz kötődtek, aki telefonos bejelentkezésével és mesterien megkomponált mondataival lett az est hatodik főszereplője. Élő kapcsolása azonban nemcsak a nézők, hanem a színészek számára is meglepetés volt. A hatalombirtoklás abszurd komédiáját ezúttal ugyan egy kisebb nézősereg láthatta, ám a taps így is hangosan zúgott. Azt szakította meg a szerző váratlan beköszönése, amelyet Vlado Černý, a társulat igazgatója vezetett fel finoman kitapintva azt a pillanatot, amikor az öt játékosról még nem vált le a darabbeli öt embertípus. Az ódon eleganciájú Méltóságos úr, K. Müller, a kispolgár, Kiss, az értelmiségi, Cuki, az alvilági alak és Márton, a parasztgazda. Életre keltőikkel még jóval az előadás előtt beszélgettem.
„Sokféle közönsége volt már ennek az előadásnak – állapította meg Vlado Kobielsky. – Abban az évben, amikor mi is kaszárnyalakók voltunk, katonáknak játszottuk. Sokan közülük akkor láttak először színházi előadást. A koronavírus most minket állított különleges helyzet elé. Hetven embernek játszani nem ugyanolyan érzés, mint kétszázharmincnak, de a főiskola bemutatótermébe még hetvenen sem fértek be, mégis minden alkalommal tomboló sikerünk volt. A koronavírus által előállt helyzet színészként nem rázott meg lelkileg. Kikapcsoltam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy búslakodtam. Én már abba is beletörődtem, hogy csak szeptemberben nyit a színház. Természetesen nagyon örülök, hogy ennek a kurta évadnak mégsem néma csend lett a vége, és hogy épp a Stukker hozott vissza a színpadra. Görgey Gábor fenomenális darabja sajnos ma is érvényes, ezért a nézők az előadás legapróbb momentumára is érzékenyen reagálnak.”
„Igaz, hogy három hónapos szünet után került ismét műsorra a darab, de ha fél év után játszanánk, akkor sem lennék berezelve – állítja Juraj Kemka. – A bemutató eufóriájára már nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy attól a naptól fogva erről az előadásról szólt az életünk. Harmadévesek voltunk, ezzel az előadással nyertünk a nyitrai színházi fesztiválon. Szabadon szárnyaltunk mind az öten, nem volt még más elfoglaltságunk. Ma rengeteg munkánk van, otthon vár bennünket a család, az élet tele van gonddal, kötelességgel. Már nem pusztán ennek a darabnak élünk. Azt a másfél órát azonban, amelyet a Stukkerrel töltünk, mindannyian rettenetesen élvezzük. A színpadon pillanatok alatt egymásra hangolódunk, az előadás végén pedig mindig megbeszéljük, hogy sikerült-e belevinnünk mindazt, amit annak idején Peter Mankovecký, a darab rendezője elvárt tőlünk. Nem engedjük, hogy akár csak egyetlen fontos momentum is elillanjon belőle.”
„Nekem hiányzott már a Stukker – vallja be Jakab Róbert. – Sokszor megfordult a fejemben, hogy jó lenne már újra játszani, mert a legnagyobb kedvem mindig ehhez a darabhoz van. Ezt egyikünk sem rutinból játssza, ami igazán nagy csoda. A Stukker még mindig ünnepet jelent számunkra. Most tartunk a 438. előadásnál. A 450-en pezsgőt fogunk bontani.”
„A Stukker már az énem részévé vált, mint a vérem, az ereimben csörgedezik – jelenti ki Marián Miezga. – A szöveg bizonyos részeit minden előadás előtt átvesszük, összemondjuk. Az emlékezet meg tudja csalni az embert, de mindent megteszünk azért, hogy karbantartsuk az előadást. Havonta kétszer játsszuk csak, nehogy megunjuk. Vigyázunk rá. Féltjük az örömünket. Egy ilyen különleges élményre lélekben is fel kell készülni.”
„Nekem tizenöt éve nincs meg a példányom – súgja Lukáš Latinák. – Elhagytam valahol. Egyelőre nem izgulok, hiszen nagyon mélyen gyökerezik az agyamban a szöveg. De mivel megígértük a szerzőnek, hogy életünk végéig játszani fogjuk a darabot, tisztában vagyok vele, hogy eljön majd az a nap, amikor hiányozni fog, hogy otthon nem tudok belelapozni a könyvbe. Remélem, sokáig hagyatkozhatom még az emlékezetemre. A legjobb helyzetben ebből a szempontból Vlado van közülünk. Ő ugyanis egy szenilis öregurat játszik. Ha szöveget téveszt, nála nem feltűnő. Ha ez velünk fordul elő, nagyon gyorsan észbe kell kapnunk.”
Görgey Gábor rövid beszédében örömét fejezte ki, hogy a színház az ő darabjával és öt kiváló színészbarátjával kezdte meg az újjászületését. A hatalom komédiája után ellenpéldaként hozta fel Igor Matovič szlovák kormányfő múlt heti Facebook-bejegyzését, amelyben őszintén bocsánatot kér tőlünk, itt élő magyaroktól a múltban elszenvedett igazságtalanságokért.
„Trianon 100. évfordulója alkalmából ön nagyszerű és történelmi jelentőségű gondolatot fogalmazott meg. Nem vagyunk ellenségek, közeli testvérek vagyunk, bár anyáink más nyelven tanítottak minket beszélni – írta. Egy kilencvenéves magyar szerző, egykori kulturális miniszter üzeni: az igazi Magyarország tiszteli, és szereti önt. Éljen a szlovák–magyar barátság!” Színészek és nézők zúgó tapssal válaszoltak Görgey Gábor szavaira.
„Solymári lakásomban végigizgultam az előadást – mondta később a szerző. – Hét óra után szinte szóról szóra mentem a színészekkel, hiszen nemcsak a darabot, a felfogásukat is ismerem. Az indítás hallatlan erejét, ahogy elkezdődik az előadás. Minden előttem volt. A produkció minden apró mozzanata. Szívügyem a pozsonyi Stukker. Elmondhatatlanul szeretem. Kraljevótól Las Vegasig, Bukaresttől Londonig sok helyen bemutatták a világban. Született belőle vagy százféle előadás, de az biztos, hogy a pozsonyi ott van a legjobb három között. Pedig én magam is megrendeztem háromszor. Felemelő érzés volt, hogy élőben beszélhettem az előadás után, és hogy sikerült beleszőnöm azt a kis politikai szálat a mondandómba. Illyés Gyulát is idézhettem volna. Azt az általam nagyon szeretett megfogalmazását, hogy a haza a magasban, egy egészen más régióban, nem pedig a piszkos napi pártpolitikában van. Az Astorka produkcióját azonban nem csak a szenzációs színészi teljesítmények miatt szeretem. A közönségért is, mert az ottani nézők végig fogják a lelkemnek, az írói világomnak azt a hullámhosszát, ami ebben a darabban benne van.”
Görgey Gábor már az 500. előadásra készül. Nem foglalkozik a korával. A látása ugyan gyengült az utóbbi években, lélekben, szellemileg és fizikailag azonban továbbra is remek formában van. Három anyagon dolgozik párhuzamosan.

A szerző a Vasárnap munkatársa

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Tomáš Valášek

Valášek elnézést kért a magyaroktól

idősotthon

Újabb állomáshoz érkezett a vakcinaprogram

Arkana

Renault Arkana E-Tech Hybrid 145: takarékos és főleg nyugodt vezetés

Anna Záborská

Több százan tüntettek Pozsonyban az abortusztörvény ellen

komárom

Komárom – 14 bérlakás jön létre a régi iskolaépületben

Miloš Zeman
Frissítve

A kórház szerint Zeman jelenleg nem képes ellátni feladatait

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.