A szerelem tébolyító démonai

Ezt a százöt perces mozidarabot színészek viszik a vállukon mesteri fokon teljesített, teljesen kitárulkozó lélektani ábrázolással. Mellé az operatőrök, Peter Kelíšek és Martin Žiaran körítenek ugyancsak poétikusan fényképezett, a karácsony és a szilveszter meghitt, áhítatos hangulatát árasztó képeket-környezetet. Meghatározó ez a hangulat, mivelhogy a film három epizódját az év végi ünnepek kötik össze. Három különálló rész alkotja ugyanis a Démonokat. E hármas tagolásnak egyszerű prózai oka van: nincs pénzünk filmgyártásra, ezért első játékfilmjét Róbert Šveda három szakaszban vette fel. Így az eredetileg tervezett egy nő története három nő története lett. Három különböző korú nő viaskodása az örökké kísértő démonnal, a szerelemmel. S e szerelmi viaskodás történik karácsony és szilveszter vonzásában, a legbensőségesebb ünnepeken, amikor a legjobban fáj az egyedüllét, s a legintenzívebben viaskodnak a démonok .

Soňa a legfiatalabb nő. Aki még nem ismeri a szerelmet. Jóérzésű egészségügyi nővérként babusgatja a betegeket, s várja a nagy őt. Meg is hozza a Jézuska a tévében dolgozó Patrik személyében, aki a stúdióban a televíziós technikát bemutatva lenyűgözi és elszédíti a szelíd, szolid lányt. „Téboly, téboly, téboly” – suttogja bele a puha havas tájba. S ez a tébolyító szédület hol másutt is végződhetne, mint az ágyban. A lány odaadó a hirtelen jött nagy érzéstől megtébolyulva. Aztán a nagy átélés után jön az ébredés. És nem csak a fizikai, vagyis az ébrenlétre ocsúdás. A fiú húzza a nadrágját, öltözik. A lány ráébred: talán ennyi volt. Vagy lehet még remélni? Nemigen, mert a hirtelen jött érzést, a függönyt meglobbantva, kifújja a szél az ablakon.

Dáša a másik nő, túl a harmincon. Jön valahonnan egy távolsági buszon ülve, messzi keleti kisfaluba utazik a végekre. Szilveszterre bejelentetlenül betoppan fél éve nem látott régi ismerőséhez, Marcelhoz. A férfi azonnal lerázza magáról, hiszen neki annyi volt, s elbújtatja őt kicsit zavaros elméjű anyja elől, akivel agglegényként még mindig egy háztartásban él. Viszi egy eldugott, szocialista hegyi lakba, ahol egy nem éppen előkelő német társaság tölti a szilvesztert. Köztük is van egy magányos férfi, aki igyekszik rátuszkolni magát Dášára. Csakhogy a nő nem tud németül. Bár ez nem lenne kizáró tényező, ha jönne az érzés, ami nem akar jönni, hiába erőszakolják. Pedig a két kiégett, társra kiéhezett lény a legeslegmélyebbre alacsonyodik le azért, hogy megkaparintsa a másikat, s az új évet már társ oldalán tölthesse.

Klára a harmadik – ő már túl van a negyvenen, egy házasságtöréssel a háta mögött. Férje, hogy megcsalatása miatt elégtételt vegyen, elviszi őt egy mentális sérülteket gondozó intézetbe, hogy a szentestét azzal a titokzatos valakivel töltsék, aki a férj megszállott csodálója. Teljes titok lengi be ezt a hármas kapcsolatot, amelybe még egy negyedik személy is beférkőzik. A gondnok, akinek intézeti magányában ugyancsak jól jönne egy kis szentestei összeborulás.

Nincsenek sztorik a film(ek)ben, a fentebb leírt helyzetekből csupán látleletek bontakoznak ki lassan, ráérősen a szerelem autentikus megnyilvánulásairól. A színészek is „autentikusnak”, teljesen életközelinek, hitelesnek, valósnak tűnő érzésekkel élik a démonikus szerelem adta helyzeteket. Valamennyien nagyot alakítanak, és nemcsak a nők, Kerekes Éva, Dada Duditšová, Beáta Dubielová, hanem a férfiak is, Mokos Attila, Laco Hrušovský, Martin Meľo, Miroslav Kolbašský, Jaroslav Broz – fő- és mellékszerepben egyaránt. Értük érdemes beülni a Démonokra. Amely egyébként nem közönségfilm.