A szépség páratlan himnusza

Mindenki eltörpül mellette, aki őt akarja utánozniKleb Attila felvételeSzoros barátság fűzte egymáshoz a két alkotót. Béjart, a nagy varázsló és Gianni Versace, a legjelesebb olasz divatdiktátor – akit floridai háza előtt tíz évvel ezelőtt lőtt le egy huszonhét éves férfi –, 1983-ban került először munkakapcsolatba. A Dionüszoszt később újabb és újabb táncművek követték, amelyek a két művész barátságát tovább mélyítették. Utolsó közös munkájuk a Tánc az életért című százperces kompozíció volt, amelyben Béjart azoknak a barátainak és szerelmeinek – köztük angyali és démoni argentin magántáncosának, Jorge Donn-nak – állított emléket, akik az AIDS áldozatául estek. Versace hófehér és tűzpiros jelmezei valósággal beleégtek a néző agyába, s mivel az előadás díszleteit is ő tervezte, a Ballet For Life teljes egészében magán viselte a letisztult stílusú olasz kreátor páratlan kézjegyét. A Queen és Mozart zenéje nyomán született produkció az egész világot bejárta, Béjart káprázatos testű fiatal táncosai a létező legizgalmasabb divatbemutatót szolgáltatva minden színpadra lépésükkel vágyakat korbácsoltak, mintha reneszánsz festményekről, freskókról szálltak volna le, hogy a szépség, a tökéletesség, a gyönyör diadalát hirdessék. Béjart úgy utalt vissza a raveli Bole?róra, amely a tomboló vágy tánca, és kötött egy későbbi koreográfiájára is, amelyet közvetlenül a Versace-balett előtt, Lausanne-ban mutatott be Zarathusztra címmel. A még mindig nagy erővel dolgozó bölcs ifjú kora óta vonzódik a filozofikus témákhoz, amelyek első megítélésre nem igazán állnak közel a tánchoz, a világhírű mester azonban mindig megtalálja a közös pontokat. Friedrich Nietzsche életműve is régóta foglalkoztatja. Imígyen szóla Zarathusztra című írásából vett idézettel nyitja 1979-ben megjelent önéletrajzát is:

„És legyen elveszett minden olyan napunk, amelyen legalább egyszer nem táncolunk, / és legyen fülünknek hamis minden állítás, ha nem csattan fel vele együtt legalább egy kacaj.”

Az ötven táncost mozgató Zarathusztra Richard Wagner zenéjére készült, akit jó barátság fűzött a német filozófushoz. Béjart Ver?sacével volt ilyen szoros viszonyban. A Grazie Gianni, con amore (Köszönöm, Gianni, szeretettel), amely a milánói Scalában került először közönség elé, két felvonásos mű az olaszok legendás divatcézárjáról, annak fényes felemelkedéséről és tragikus haláláról. Versace, aki kora két nagy nőalakját, Madonnát és Dianát is öltöztette („Madonnán ellentmondásosan állnak a ruháim. Egyszerre modernek és gyönyö?rűek. Ha Lady Di viseli őket, akkor viszont klasszikusak.”), tíz nappal a halála előtt még a legkeresettebb modelleket koreografálta a párizsi Ritz Szállóban, karrierje csúcsán állt, a divatvilág őt tekintette koronázatlan királyának. Váratlan halálával a Versace-ház romjaiba dőlt, a medúzával fémjelzett márka azonban túlélte megalkotóját. Nincs a világnak egyetlen nagyvárosa sem, ahol ne lenne Versace-bolt, Latin-Amerikában ugyanúgy, mint a Távol-Keleten. A varázslatos szépség mestere tökéletes illúziót teremtett a divatban. S ahogy az ő élete a divat volt, úgy Béjart élete a tánc. S mivel a Ver?sace-balett bemutatójára Milánóban került sor, ahol a divatcézár működött, az előadást divatbemutatók kísérik és egy nagyszabású kiállítás, amely a Mítoszok, Istenek, Hősök – Versace szerint címet kapta. Színpadi kosztümök helyett azonban valami egészen mást láthatnak az érdeklődők: mintegy hetven, milliókat érő műtárgyat a divattervező gazdag magángyűjteményéből.

Béjart társulata most is páratlan élményben részesíti a közönséget. Jól ismert mozgásnyelvével, a végsőkig kifinomult szépérzékével ismét valami olyat hozott létre a mester, ami pontosan illeszkedik életművébe. A szépség himnuszát zengi itt is, rendkívüli képességű előadóinak szemet gyönyörködtető táncával, akrobatikájával, fizikai adottságaival. Show is ez a javából, akárcsak a Ballet For Life. Ha Shakespeare szerint színház az egész világ, akkor miért lenne baj, ha Béjart, a nyolcvanéves „táncdiktátor” fáklyaként adja tovább, hogy: „Show az egész világ.” Show, amelyben – idézet tőle – „haldoklik a vén bohóc, a mit sem sejtő közönség pedig tapsol neki. A közönség gyermek, játszik velünk. Levetkőztet, széttép, eltör minket, akár egy babát. Ez nagyon kegyetlen dolog. Csak hát egyszerűen ez az igazság.”

Ő, a bölcs, a guru természetesen továbbra is új műveken töri a fejét. „Ki vagyok rekesztve a múltamból – állítja. – Felelős vagyok a jövőmért.”

Sokan próbálják utánozni. Még egykori tanítványai is erre vetemednek olykor, de nekik sem sikerül. Béjart utánozhatatlan. Csak lopni lehet tőle, eltitkolni azonban azt sem lehet. Harsog a színpadon, ami csak az ő agyában születhetett meg. Mindenki eltörpül mellette, aki őt akarja túlszárnyalni.