A szemléleti megújulás jegyében

A „vájt fülű” tudományosság műfaji ismérveit azonban szerencsésen vegyíti a közérthetőséggel; stílusa, szerkesztésmódja szintén hozzájárul a széles körű percepció lehetőségének megteremtéséhez. A szerzőt elsősorban irodalomkritikusként és -tudósként (szakterületei egyebek között a komparatisztika és az interpretáció) ismerhetjük. Irodalomtörténészként egyre inkább a közelmúlt és napjaink jellemző jelenségeire összpontosít, kritikusi ambíciói az interpretáció által az elmélet felé irányulnak. Legújabb könyvének aktualitását is a jelzett elmozdulások okozataként értelmezhetjük. Kutatói magatartása így megnyílt, érzékenyebbé vált az időszerű változások megfigyelése és értékelése iránt. Kifejezetten izgatják az átalakuló és átértékelődő irodalmi mozzanatok, a szemléletek fejlődése: a mozgás. A „konzervatív” leíró, „örök” téziseket szolgáltató tudományos módszerek tere bezárul, ami nem csupán Alabán egyéni pályáján pozitívum, de akár példaként is szolgálhatna. (Neveket e helyen nincs szándékomban említeni, a hazai magyar irodalomtudományi közeg fejlődési tendenciáinak értékelése külön tanulmányt érdemelne, lehetőleg elfogulatlan szakember tollából!)

A könyv három téma mentén épül fel. Az első nagyobb fejezet az irodalomértés alaptéziseit, aktuális elméleti kérdéseit, kontextualitását vizsgálja. A szerző újragondol néhány, már lezártnak hitt fogalmat, felvetve ezzel irodalomtörténeti problémákat is. Reflektál az újabb szakirodalom pragmatikus konstatálásaira. Az interpretáció kérdéskörére összpontosít, mégsem hagyja figyelmen kívül az interdiszciplináris kutatások eredményeit. Érték és irodalmi integráció a címe a második, legterjedelmesebb résznek. A komparatisztika, irodalomszociológia, -történet és -értés módszereit felvonultató írások a nemzetiségi magyar irodalmak, kiemelten a hazai magyar irodalom esztétikai dimenzióinak vizsgálata által igyekszik feltárni annak integráló kapcsolatait, integrációs lehetőségeit. A különböző kontextusok, kánonok, integrációs szemléletek aktuális vázolása mellett kitér e törekvések múltjára, történelmi-történeti hátterére is. A műfordítás kompetenciája, irodalmi kommunikációs funkciója, integratív jellege képezi a harmadik fejezet kutatásainak tárgyát. A kezdetektől az informatika koráig végigvezetett történeti kontextusban értelmezett célok, jelenségek és értékek változásait a jelen szemszögéből értelmezhetjük.

Mint a tudományos köteteken általában, e gyűjteményen is látszik, hogy hosszú folyamat eredményeként született meg. Ezért tartom fontosnak kiemelni: Alabán Ferenc könyvének aktualitása leginkább szemléletében gyökerezik. A változások értelmezésének igényében, az időszerűség iránti fogékonyságban. A címben szereplő két fogalom, az interpretáció és az integráció nem egyszerűen a fejezetek közti erős összetartó kapcsot és a könyvben található szövegek témáját jelentik, hanem a szerző módszerét és célját is. Irodalmunkat kontextusban láttatni, a kutatási eredményeket az irodalomtudományba integrálni. Nem csupán irodalmi jelenségeket interpretálni, hanem a levont következtetéseket – esetenként akár régebben elhangzottakat – is értelmezni az elmélet és történet közegében. Nem elhanyagolható célzatosság rejtőzik a tényben, hogy szerzőnk kötetét diákjainak ajánlja. Az írásokon végigvonul egyfajta kompletizációs igény – ez indokolja a terjedelmet s a számos kitekintést –, amely a tanulmányok rendszerezésében, szerkesztésében is megnyilvánul. (Alabán Ferenc: Interpretáció és integráció; Madách-Posonium, 2002)