A szellemiség mint marketingfogás

Csehy Zoltán és Szigeti László a Pozsonyi CasinóbanHritz István felvételeA Pozsonyi Casinóban néhány nappal ezelőtt bemutatkozó Kalligram Kiadó azonban éppen a másik végéről fogta meg a dolgot. Szigeti László igazgatónak és Csehy Zoltánnak, a Kalligram folyóirat főszerkesztőjének beszélgetésétől semmi sem állt távolabb, mint a direkt hatásokra utazó marketing-szemlélet. A főszerkesztő mintegy két percben ismertette az általa szerkesztett folyóiratot, aztán jó dramaturgiai érzékkel dialógust kezdeményezett...

Csehy: „Pilinszky írja egyik eszszéjében, hogy a kereszténység kultúrája a szeretet nyelvének a kultúrája, az antikvitás pedig a párbeszédé. Úgy érzem, az utóbbi évtizedekben valamiféle visszacsatolás zajlik a párbeszédhez, és a Kalligram Kiadó ennek a kulturális párbeszédnek az egyik közép-európai fóruma kíván lenni...”

Szigeti: „Az tény, hogy a Kalligram igyekszik egyfajta közvetítőszerepet betölteni, ami, azt hiszem, a kisebbségi helyzetéből adódik, abból, hogy nem budapesti, hanem pozsonyi kiadó, abból, hogy magyar kiadóként indult, de ma már az egyik legjobb szlovák kiadónak is tartanak minket. A kiadói programunkban természetesen van jelen a közép-európai irodalmaknak, társadalomtudományi munkáknak a megjelentetése magyar és szlovák nyelven egyaránt, de még csehül is... De hadd kérdezzek vissza. Azt mondod, Pilinszky írja, hogy az antikvitás a párbeszéd kora, a kereszténység fundamentuma pedig a szeretet. Nem tudom, nem említi-e azt is, hogy a humanizmus kora újból a párbeszéd kora lett...”

Csehy: „Nem emlékszem, hogy említené, viszont szerintem ez teljesen magától értetődő. A humanista létesztétika fő teóriája világosan, öt pontba sűrítve kifejti, mi kell ahhoz, hogy az ember jó humanista legyen, és ennek az összegzésnek hangsúlyos pontja az, hogy: jó társaság. Olyan társaság, amelyből aztán majd a reneszánsz villa-kultúra kinő, a reneszánsz szimpozion-kultúra. A reneszánsz tehát hozott egy antikvitásra történő visszacsatolást, ahogy a barokk is végső soron a középkorra csatol vissza. Elképzelhető, hogy most megint egy ilyen beszélgetős, poszthumanista korba léptünk...”

Szigeti: „Sokan viszont épp arról beszélnek, hogy atomizált világban élünk, egy bezárkózó világban. Miként lehetséges, hogy ennyire ellentmondásosan gondolkodunk saját korunkról?”

Csehy: „A két megállapítás a kultúrának nem ugyanarra a rétegére érvényes. Nem ugyanazon társadalmi csoportok kultúrájára. A kultúrát nem lehet univerzalizálni, mint ahogy ezt a múlt rendszerben elképzelték. Nem lehet például a népművelés kategóriáját ráhúzni, és ezt az egész társadalomra ráerőltetni. A kultúrának rengeteg szintje van, és természetesen a populáris regiszternek is megvan a létjogosultsága, sőt, szerintem föltétlenül szükséges megkeresni azokat a beszédmódokat, amelyekkel a ‘magaskultúra’ képes érintkezésbe lépni a kultúra populárisabb rétegeivel is, hogy ilyen módon szerezzen magának híveket.”

Szigeti: „Én is úgy észlelem, a humán antropológia képviselőinek körében egyre nagyobb teret nyer az a vélemény, hogy az egyes kultúrák sosem voltak és sosem is lesznek egységesek, homogének, minden környező hatástól mentesek és sarkítottan sajátságosak. Az egyes kultúrák és kultúrkörök között több ezer éve működő kapcsolatok vannak, és rengeteg közöttük az átfedés. Ha jobban megvizsgálunk egy kulturális toposzt, amely egyedinek tűnik, és sokan azt gondolják róla, hogy csupán egy adott kultúrához köthető, nyomban kiderül, hogy ez nem igaz. A világ tulajdonképpen nagyon kicsi struktúra, és mindnyájan közeli rokonságban állunk. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem hordoz valamilyen sajátosságot minden kulturális kör. A nagy ázsiai kultúrkörökben a belső megnyugvás keresése az elsőrendű cél, mi európaiak viszont racionálisak vagyunk, mindenre megoldást kell találnunk, és ez ott van abban is, hogy előszeretettel folytatunk párbeszédet, hiszen a dialógus, a véleménycsere értelme valamilyen kérdésnek a megoldása. És természetesen a könyvek is ezt a közöttünk folyó állandó eszmecserét szolgálják...”

És így tovább – mintegy másfél órán keresztül. A piacbefolyásolás különös módszere, az kétségtelen. Az átlátszóan hazug reklámszlogenektől megcsömörlött közönség mindenesetre nagyon élvezte az önfeledt eszmecserét. A Kalligram üzletpolitikájáról édeskeveset lehetett ugyan megtudni, annál többet szellemiségéről. Ez a szellemiség viszont igencsak kimunkáltnak, nyitottnak és vonzónak – egyszóval piacképesnek mutatkozott a Pozsonyi Casinóban.