A régió sajtófotóinak legjava

A döntősök és díjazottak alkotásait ezúttal nem a szokásos helyszínen, a pozsonyi Prímási palotában láthatják az érdeklődők, hanem szabadtéri kiállításon, a forgalmas pozsonyi Vajanský rakparton. Ez első blikkre remek döntésnek tűnik, a megvalósítás azonban hagy némi kívánnivalót maga után. 

Négy, építkezési állványra emlékeztető fémkonstrukciót helyeztek ki erre az ideális, forgalmas helyszínre. Ezekre kerültek ki a molinók a fotókkal. A felső sort már nem igazán látni, a feliratok nehezen olvashatók, és ottjártunkkor, szombat délután a nap átsütött a molinókon, azaz a fénnyel szemben elhelyezett képeken árnyékot vetettek az állvány fémcsövei. Ez a kiállítás méltóbb tálalást érdemelt volna. Egyrészt azért, mert rendkívül színvonalas, másrészt, mert ez a tizedik Slovak Press Photo, amely Zuzana Čaputová államfő, Natália Milanová kulturális és Ján Budaj környezetvédelmi miniszter, valamint Ma-túš Vallo pozsonyi főpolgármester védnöksége alatt zajlik. Szóval a szervezők kigondolhattak volna valami szebbet, jobbat, nagyszabásúbbat a szintén védnök Zuzana Auf-richtová Pozsony-óvárosi polgármester támogatásával. Kiállítás esetében ritkán szoktam ajánlani az online megtekintést a fizikai jelenlét helyett, de most azt kell mondanom, kattintsanak inkább a https://slovak-press-photo.sk honlapra, ahol árnyékok és kényszerű nyaktorna nélkül tekinthetik meg ezt az izgalmas anyagot.

Természetesen a járvány a domináns téma. A portrésorozat kategória győztese, a magyar nevű, ám szlovák Richard Dömös egy mindannyiunk számára ismerős pillanatot örökített meg barátai, ismerősei közreműködésével, amikor a tesztelésnél feltolják az orrba azt a bizonyos pálcikát. A kisgéresi származású, Budapesten élő Asszonyi Eszter szintén díjnyertes fotósorozatát saját Covid-betegsége ihlette: a bizonytalanság, a félelem jelenik meg a képeken. A magyarországi Móricz-Sabján Simon egy szomorú szilveszteri „bulit” dokumentált, és megnyerte vele a Hétköznapi élet kategóriát. A Grand Prix, azaz a verseny abszolút fődíja pedig egy zsolnai diáké lett, aki lekörözte a profikat, amikor a szokásos tesztelésre várva teljesen véletlenül elé tárult a győztes látvány. 

Ma, amikor gyakorlatilag mindenki fotósnak tekinthető a zsebekben lapuló telefonoknak köszönhetően, ilyen csodás felvételek is születhetnek, mint Daniel Stehlík Közös felelősség című képe. Ugyanakkor a lapoknál dolgozó profik pont emiatt az állandó versenyhelyzet miatt igyekeznek jobban – ezt tőlük tudom. Sokan közülük éveken át foglalkoznak egy-egy témával, többször visszamennek a helyszínre, alaposan megismerik azokat, akiknek a történetéből fotósorozatot készítenek, végigkövetnek egy-egy megható vagy felkavaró történetet. És egy fotó gyakran többet mond száz szónál – ez a régi mondás manapság hatványozottan érvényes, hiszen vizuális világban élünk, jóval kevesebbet olvasunk, mint amennyi képpel találkozunk.

A Slovak Press Photo egyébként nem keverendő össze a World Press Photo versennyel, amely a világ legrangosabb ilyen viadala, és amelyre idén 130 ország 4315 fotóriportere nevezett 74 470 fotóval, és amelynek fődíját szintén egy Covid-témában jártas fotóriporter nyerte el. A World Press Photo győztes képei nálunk sajnos immár tíz éve nem láthatók, Pozsony nem tartozik a világ azon 100-110 városa közé, ahol bemutatják őket. Aki tehát a világ legjobbjaira kíváncsi, annak Budapestre kell utaznia, a Nemzeti Múzeumban szintén múlt pénteken nyílt meg a kiállítás. 

A Slovak Press Photo-ra a hazai szakmabeliek és kezdők mellett a környező országok fotósai is benevezhetnek, és neveznek is szép számmal, demonstrálva a régió egységét és az itt élők hasonló gondjait.