A Művészet ereje

KISS PÉNTEK JÓZSEF

Magyar anyától és iráni-orosz apától származik a most ötvennégy éves Yasmina Reza, a kortárs drámairodalom egyik leggyakrabban és nagy sikerrel játszott szerzője. Az öldöklés Istene éppen a Vígszínház műsorán arat nagy sikert. A Művészetet játszotta a budapesti Katona József Színház is, most a kassai Thália Színház műsorán szerepel; éppen nyugat-szlovákiai turnén láthatja a közönség.

A háromszereplős kamaradarab „alapkonfliktusa” az az egyszerű kérdés, vajon kibírja-e a barátság azt a szörnyű dilemmát, hogy az egyik fél szereti, a másik fél pedig nem szereti a „legkortársabb” kortárs művészetet. Valamint, hogy ki a sznob, illetve ki „sznobabb” a másik sznobnál.

Serge (Petrik Szilárd), a jó nevű bőrgyógyász vásárol egy állítólag fehér pászmákkal díszített fehér színű, azaz teljesen hófehér képet. Ezt a tettét a jóval konzervatívabb (művészet)barátja, Marc (Dudás Péter) nem tudja elfogadni. Sőt, egyenesen baromságnak tartja, hogy Serge 200 ezret dobott ki a minősíthetetlen átverésért, amelyet ő egy hárombetűs szóval illet csupán. A harmadik barát, Yvan (Nádasdi Péter) először elképedve figyeli mindkettőjüket, amint a maguk szőtte hálóban vergődnek. Majd ő is belesodródik a „szörnyű malom” őrlőkerekei közé. Ő a legemberibb, mert ő a legesendőbb figura, bár ezt a tulajdonságát sok esetben a két barát is erősíti. A Thália mindhárom színésze lubickol a szerepében. Alakításuk kiváló. Jozef Ciller minimalista díszletében fokozottan érvényesült Ľubomír Vajdička rendező minden elgondolása. Gadus Erika visszafogott, realista jelmezeiben a legapróbb rezdüléseket is hitelessé tette a kiváló színészi játék.

Az előadás bemutatója több mint egy évvel ezelőtt volt a kassai Thália Színházban. Nem tudom, azóta vajon hány előadást ért meg, de az kétségtelen, hogy a biztos szövegtudás (ha más a helyzet, akkor a színészek virtuozitása még dicséretesebb) arra utal: a reprízek nem rutinszerűvé, hanem még sokkal elegánsabban élettelivé tették Yasmina Reza finoman érzékeny vonásokkal megrajzolt, olykor realisztikus, máskor groteszkbe hajló, az abszurd színház elemeit is fel-felvillantó darabját.

Kár, hogy nem mindig ilyeneket játszanak, jegyezte meg az előadás után egy néző. Bizony nagy kár, teszem hozzá, hogy nem mindig látunk ilyen erős hatásfokú, pontos és tiszta előadásokat! De hát a művészet már csak ilyen: egyszer fent, máskor meg nem annyira…

Az előadás legközelebb Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Múzeum galériájában látható, december 19-én (csütörtök), 19.00-tól.