A modern hegedűk is vannak olyan jók, mint a régi Stradivarik

A Londonban élő Draskóczy Gábor a Fonó Budai Zeneházban megrendezett Wine and Violin – Hegedűkészítők Szalonja vendégeként járt Budapesten.  „A hegedűkészítés mesterség. Bizonyos művészi beütéssel, de alapvetően mesterség” – fogalmazott Draskóczy Gábor, aki azt vallja, hogy a hegedű elsősorban használati tárgy, ezért a legfontosabb, hogy jól lehessen használni, vagyis jól szóljon. Az 1976-ban született magyar hegedűkészítő az antikolt hangszerek mestere, külsejüket, felépítésüket tekintve 300-400 évesnek kinéző hegedűket készít. Elmondta: ez a korszak volt a hegedűkészítés aranykora, ekkor születtek a világhírű cremonai hangszerek. A mesterek többsége azóta is az akkori hegedűkészítők munkáját igyekszik megközelíteni. „Azt gondolom egyébként, hogy szakmailag már továbbléptünk ezen, csak ezt a hegedűkészítőknek és zenészeknek is fel kellene ismerni. Rá kellene jönni, hogy a modern hangszerek is vannak ugyanolyan jók” – fogalmazott. Megjegyezte: a zenészek többsége ma is öreg olasz hangszert akar, de mivel az eredetit a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, nagyon keresettek az antikolt darabok. Utóbbiakat egyébként könnyebb is eladni, mint a modern kinézetű hegedűket.  Draskóczy Gábor kiemelte: bár ugyanazokat a technikákat, sőt több­nyire ugyanazokat a szerszámokat igyekeznek alkalmazni, mint a cremonai mesterek, a mai hangszerkészítők mégsem ugyanolyan hegedűket építenek, mint a régiek. Az antik barokk hangszereknek más volt a nyakmenzúrájuk, másként voltak beállítva, más volt a gerenda, és még bélhúrokat használtak. A ma használt Stradivarik többsége is át lett építve, hogy megfeleljen a mai igényeknek. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"269347","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"Ezt a hegedűt Antonio Giacomo Stradivari (1648–1737) készítette 1734-ben. Felbecsülhetetlen az ára.","typeof":"foaf:Image","width":"317"}}]] „Az öreg olasz hangszerek között is van jó és rossz, csakúgy, mint a mai modern hangszereknél. Az öreg olasz hangszerek között is van olyan, amely egyszerűen nem szól jól, hiába került több millió fontba” – mutatott rá Draskóczy Gábor, aki 2010 óta dolgozik Londonban. Mint felidézte, testvére tanácsára egy saját készítésű hegedűjét szerette volna eladni a brit fővárosban, így lépett kapcsolatba a Florian Leonhard Fine Violins műhellyel, amelyet a világ legjobbjának nevezett. „Véletlenül került szóba, hogy esetleg ott dolgoznék. Elmondták, hogy van egy kéthetes próbaidő, és éppen új hangszerkészítőt keresnek. Átraktam a repülőjegyemet, megcsináltam a kéthetes próbaidőt. Utána csak annyit kérdeztek, hogy mikor kezdenék” – mondta el.  Magyarországon tíz év alatt mindössze három Stradivari hangszert látott közelről, akkor is csak rövid időre, koncertek után, amikor gratulált a fellépő művészeknek. Londonban viszont az első nap három műhelyben mintegy tíz eredeti Stradivarit foghatott a kezébe, ekkor döntötte el, hogy ott szeretne dolgozni. „Az egyik helyen a tulajnak el kellett mennie, mondta, hogy nyugodtan ott maradhatok két Stradivari hegedűvel és egy csellóval, csak szóljak az irodistáknak, amikor elmegyek, hogy ne maradjanak őrizetlenül a hangszerek” – mesélte.  Draskóczy Gábor elárulta azt is: a dallasi versenyen nyertes hegedűjét már eladta, nagyon sokan jelentkeztek érte. „Jól sikerült hangszer volt, de remélem, hogy fogok még jobbat is csinálni” – fogalmazott a hegedűkészítő mester. (MTI)