A magyarok és a világirodalom

JUHÁSZ KATALIN

Ön tavaly áprilisban került a kiadó élére. Akkor azt nyilatkozta, újfajta hozzáállásra van szükség. Mik a tapasztalatai egy év után?

Az utóbbi években Magyarországon is megváltoztak az olvasói igények. Az Európa Kiadónak sok olyan híres és kiváló szerzője van, akiről kapásból azt gondolná az ember, hogy gond nélkül eladható nagy példányszámban. Ilyen például Viktor Pelevin, Philip Roth vagy John Updike. Az értelmiségi középosztály viszont egyre kevésbé engedheti meg magának, hogy könyveket vásároljon. Látjuk, hogy van érdeklődés a színvonalas világirodalom iránt, mert egy-egy nagy leárazáskor pár száz forintért elfogynak a felsorolt szerzők könyvei, de üzletileg erre a rétegre már nem lehet alapozni. Ráadásul a közízlés is megváltozott, az olvasók másfajta irodalmat igényelnek. És csak az a kiadó tud talpon maradni, amelyik ki tudja elégíteni ezeket az igényeket. A bestsellerekért óriási verseny folyik a kiadók között, és ebben az Európának is részt kell vennie. Időről időre meg tudunk szerezni egy-egy nagy bestsellert, amelynek a bevételéből kevésbé ismert szerzők könyveit is kiadhatjuk. Azaz többé nem mondhatjuk, hogy mi csak a magaskultúrával foglalkozunk, nem érdekel minket a fantasy, a sci-fi vagy az ifjúsági irodalom. Egyébként minden műfajban születnek színvonalas alkotások. A magasirodalom és a lektűr közti határ mostanában amúgy is eltűnőben van, legalábbis ma már nem olyan egyértelmű, mint régebben.

Mennyire egyezik a nyugat-európai és a magyar olvasók ízlése? Ha valami világszerte nagy siker, biztos, hogy magyarul is ugyanakkora durranás?

A legnagyobb bestsellerek esetében igen. De azért akadnak érdekes különbségek. Nálunk például rendkívül népszerű az orosz Ljudmila Ulickaja, aki saját hazáján kívül sehol másutt a világon nem annyira sikeres, mint magyar nyelvterületen. És vannak olyan nemzetközi sikerkönyvek is, amelyek nálunk nem működnek. Margaret Atwood például a fejlett világban mindenütt népszerű szerzőnek számít. Mi is kiadtuk néhány könyvét, de gyakorlatilag semennyit nem tudtunk eladni belőlük. Magyarország szerintem rosszabb helyzetben van, mint más kultúrnemzetek. Részben azért, mert nagyon rossz anyagi helyzetben van az a középosztály, amely egyébként vásárolná a színvonalas irodalmat, másrészt nálunk a politika már-már betegesen leköti az emberek figyelmét és a vásárlóerejét is. A politikai gyűlölködést kielégítő könyvek jól fogynak, miközben passzívak vagyunk politikailag, nem megyünk el szavazni. És az egész társadalom valamiféle mély depresszióban leledzik. Alig látunk ki ebből a kis országból, a saját problémáinkból. Ez szörnyű helyzet egy könyvkiadó nézőpontjából is. Ráadásul kezd kialakulni egy hivatalos kultúrpolitika Magyarországon, amely rendkívül elavult értékrendszert és ízlésvilágot támogat. Ez sincs jó hatással a nívós irodalommal foglalkozó kiadókra.

Arra gondol, hogy a hivatalos kultúrpolitika néhány konkrét szerzőt preferál, a többieket pedig mellőzi?

Ilyesmi mindig volt. De a magyar olvasók azért továbbra is jelentős százalékban olvasnak világirodalmat, sokkal többet, mint például az angolok. Viszont elég régóta megfigyelhető, hogy egy-egy fontos világirodalmi műnek alig van recepciója Magyarországon, miközben egy-egy közepesen jelentős magyar regényről több tucatnyi kritika jelenik meg.

Ez vajon miért van?

Magyarország régóta nem vesz részt a fejlett világban folyó diskurzusokban. A szocializmus évtizedeiben eleve lehetetlen volt lépést tartanunk a nyugattal, a rendszerváltás óta, egy rövid, optimista időszakot leszámítva egyre csak romlott a helyzet. Egyre inkább beleragadtunk a saját kis vitáinkba, a magunk jelentéktelenségébe, amit valamiféle nacionalista pökhendiséggel ellensúlyozunk.

Hogyan propagálják az Európa Kiadó könyveit a kritikusok körében? Egy magyar szerzőnek megvan a lehetősége, hogy a haverjaival írasson kritikát a könyvéről – persze, tudjuk, hogy ilyet csak kevesen tesznek –, a külföldi írók érdekében azonban a kiadónak kell lobbiznia.

Természetesen kapcsolatban vagyunk kritikusokkal is, bár mostanában már fontosabb, hogy a különböző könyves honlapokon szerepeljenek az új kiadványaink. Elsősorban azokkal kell jóban lennünk, akik ezeket szerkesztik, illetve a könyves blogokat írják. Nem mondom, hogy lényegtelen, ha az Élet és Irodalomban megjelenik egy jó kritika, de az eladás szempontjából nem sokat jelent. Míg egy népszerű blog sokat jelenthet. Egyre inkább igyekszünk eseményeket, rendezvényeket szervezni egy-egy könyv megjelenése köré. A hagyományos könyvbemutatókra kevesen jönnek el, kell valami plusz, ami odavonzza az embereket. Továbbá modern módszerekkel kell reklámoznunk a könyveket. Hatalmas verseny folyik a kiadók között az emberek figyelméért. Magyarországon az elsők között készítettünk például könyvtrailereket az internetre.

Hány példányban kell elfogynia egy könyvnek, hogy legalább a kiadás költsége megtérüljön?

Ez sok tényezőtől függ, de körülbelül 1600–1700 eladott példány szükséges ahhoz, hogy egy kötet minimális nyereséget termeljen. Olyan könyvnél viszont, amelyet kifejezetten azért adunk ki, hogy nyereséget hozzon, 3000 eladott példány a minimum. Ez alatt nem is érdemes belevágni. Vagyis nagyon ügyesen kell belőnünk az olvasói érdeklődést.