A Magyar Lettre Internationale Pozsonyban

A Magyar Lettre Internationale című, negyedévente megjelenő európai kulturális folyóirattal ismerkedhetett meg a pozsonyi közönség március 30-án a Magyar Intézetben. A lapot Karádi Éva szerkesztő és az állandó munkatársak közé tartozó két jeles író: Kukorelly Endre és Garaczi László mutatta be.

A ma már több nyelven megjelenő Lettre Internationale-t 1984-ben a Franciaországba emigrált cseh publicista Antonín J. Liehm alapította, azzal a céllal, hogy egyfajta hidat alkosson a keletközép-európai és a nyugat-európai kultúrák között, és hogy felhívja a figyelmet e régió szellemi értékeire.

Karádi Éva elmondta: örül, hogy a lap 60. számát Pozsonyban mutathatják be. És ahhoz a szóláshoz tartva magát, hogy „jobb egyszer látni valamit, mint százszor hallani róla”, rengeteg Lettre-rel érkeztek. „Nem lehet annyira elmesélni, hogy milyen is ez a lap, miért szeretjük csinálni, és miért szeretik véleményem szerint az olvasók. Olvasni a legjobb.” A folyóirat rengeteg fordítást közöl, de az évek folyamán nagyon erős magyar szerzőgárdája is kialakult. A jubileumi 60. számba túlnyomórészt a legkedvesebb szerzőiktől kértek írást. (ĺzelítő a felettébb jól hangzó szerzői névsorból: Kovács András Ferenc, Márton László, Darvasi László, Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső, Esterházy Péter, Konrád György, Pályi András, Háy János, Lovas Ildikó, Garaczi László, Kornis Mihály, Kukorelly Endre. Magyarra ültetve pedig: Carlos Fuentes, Umberto Eco, Jorge Semprún és mások.)

Kukorelly Endre az egyik legjobb magyar folyóiratnak tartja a Lettre-t, „egy hihetetlenül koncepciós lap, amely azonkívül, hogy magyar szerzőket is publikál, az egész világirodalmat is prezentálja, ami az esszé részét illeti”. Szerinte „méltánytalanul nem ismerik annyian, amennyien kellene hogy ismerjék”, pedig „szép is, jó is, olcsó is”.

Garaczi László velősen így fogalmazott: „Egyike azon egy-két lapnak, ahol nagyon szívesen publikálok, ahol otthon érzem magam, és szívesen veszek részt a lettre-s akciókban.”

Kukorelly Endre TündérVölgy című regényéből olvasott fel részleteket, valamint a kötet fejezeteit nyitó verseit. („Ilyen helyzetben mindig elhatározom, hogy azt mondom, mondjon valaki egy oldalszámot, és azt felolvasom, de sosem merem megcsinálni, mert vannak benne kicsit ilyen disznó részek, és azokat én is röstellem...”) Garaczi László a jubileumi számban megjelent, Tépések és tapadások című esszéjének részleteivel, valamint Szorty című tárcanovellájával szerzett nagyon kellemes perceket a közönségnek.

Visszatérve Kukorellyre: nemcsak prózában volt jelen. A bemutatón ugyanis fellépett a barokk és kortárs zenét játszó Corelli Trió is, akik gyakori résztvevői a Lettre-esteknek, és előadásukban Fekete Gyula által megzenésített Kukorelly-versek is elhangzottak. („Alkalmanként átalakulnak KuCorelli Trióvá.”) Ezenkívül, amint azt Rajk Judit, a trió gyönyörű hangú énekesnője mondta, „apró, furcsa, 20. századi dalokat” hoztak magukkal a magyar dalkultúrából, amelyek izgalmasan egészítették ki a prózában elhangzottakat.