A magyar írók kapósak a németeknél

Lipcse. „Jegyet reménytelen dolog kapni Kertész Imre felolvasóestjére, talán ha odamegy jó előre, valamiképp bejuthat” – közlik a Suhrkamp Kiadó standjánál.

Szombaton délután olyan hírek terjednek el, hogy az irodalmi Nobel-díjas lemondja meghívásait, így fellépését a vasárnap záruló lipcsei könyvvásáron is, pedig a szervezők az egyik fénypontnak szánták Kertész felolvasását és beszélgetését Jan Philipp Reemtsma professzorral. A másik lipcsei „könyves csillag” a németek irodalmi Nobel-díjasa, Günter Grass.

A magyar írók kapósak: Konrád György az Aspekte, a ZDF televízió legjobb kulturális műsorának vendége a kék díványon, a lipcsei vásárváros pályaudvari csarnokot idéző üvegtetőzete alatt (Glück, azaz Boldogság címmel most jelentek meg németül visszaemlékezései), egy másik sarokban Dalos György olvas fel Seilschaft (Összefonódás) című, magyarul még meg nem jelent munkájából.

Tovább tart a Márai-reneszánsz: A gyertyák csonkig égnek óriási sikere után egyre terebélyesedik a kínálat Márai Sándor műveiből. A Suhrkamp Kiadótól, Kertész németül megjelenő műveinek gondozójától részben megnyugtató híreket kapunk: az író hátfájdalmai kiújultak, de Lipcsébe még eljön, kocsit küldtek érte.

A felolvasáson az író és legszűkebb környezete is megerősíti: Kertész egyelőre nem óhajt hosszú utakat tenni, ülni tud, de a mozgás, a mozdulat, az emelés fájdalmakkal jár. Különösen vesződséges utazni neki most, amikor a repülőtereken fokozott a biztonsági ellenőrzés, várakozni kell, állandóan bőröndöket nyitogatni és csukogatni. Nem vállalja párizsi szereplését, a kölni közös felolvasó estet Esterházy Péterrel, az Egyesült Államokba se utazik egyelőre.

A lipcsei városi könyvtár nagyterme zsúfolásig megtelik, az író balján nem kisebb személyiség ül, mint Jan Philipp Reemtsma, aki nemcsak könyvei, hanem tudományos szervező munkája révén is híres.

A rendezvény felolvasással kezdődik. Kertész azonban nem legújabb művéből, a Felszámolásból olvas fel, hanem a Die exilierte Sprache (A száműzött nyelv) címmel a Suhrkampnál most megjelent esszé- és beszédgyűjteményéből. A Felszámolást várhatóan ősszel adják ki németül, magyarul korábban.

Részletek következnek egy bécsi úti jegyzetből, a Neue Zürcher Zeitung felkérésére készült esszéből, tavalyi izraeli útja után papírra vetett reflexióiból.

Kertész arról mesél, kezdetben fel sem fogta, hogy mit élt túl Auschwitzban és Buchenwaldban, mint egy öreg frontharcos, úgy emlékezett vissza a megéltekre.

ĺróilag-emberileg az egyik legnehezebb feladat volt annak a húsz percnek a megörökítése, ami a vagonokból való kiszállás és az orvosi vizsgálatig eltelik Auschwitzban. Azt fejtegeti, hogy Magyarországon sokáig a holokausztról beszélni annyit jelentett, mint idegen nyelven beszélni. „Identitásom kérdéses: amíg nem találom meg, addig vagyok autentikus, ha megtalálom affirmatív lehetek” – mondja Kertész, s párhuzamokat von a totalitarizmusok között.

A mai világpolitikai helyzetről kevés szó esik, a beszélgetőtárs, Reemtsma nem is veszi jó néven, amikor valaki a közönség soraiból Kertésznek az iraki háborúról alkotott személyes véleményét akarja megtudni.