A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA

A formát – tepsit, lábast, felfújtformát stb. – jól kitöröljük,

azután mogyorónyi vajat vagy zsírt teszünk a közepére és ezt vagy tiszta vajpapírdarabbal vagy kenőtollal kenjük szét, hogy az edény belseje egyenletesen át legyen kenve. Ha kezünkkel kenjük, sohasem ilyen egyenletes! Azután a recept leírása szerint liszttel vagy morzsával behintjük úgy, hogy a lisztből vagy morzsából egy jó kanállal beleteszünk, szétrázzuk, hogy mindenütt egyenletes legyen, a felesleget pedig leöntjük. A kikent formában már nem szabad keverni az anyagot!

Formázózsák

A fánkkitoló nyílása túlságosan nagy, és így nem alkalmas arra, hogy díszítésekhez használjuk. Ha meg akarjuk takarítani azt a kiadást, amit egy erre a célra szükséges eszköz vásárlása jelent, házilag készíthetünk egy úgynevezett formázózsákot. Erős, jól mosható anyagból varrunk egy 20 cm hosszú stanicli formájú zsákot, amelynek a felső bősége is 20 cm. Az alsó nyílásához hozzávarrunk egy 3/4-1 cm vastag fémgyűrűt, ettől 3 cm távolságra pedig a saját anyagából erősítjük meg a zacskót egy csíkkal. Ezután belülről beállítunk a zacskóba egy fémkúpot, amelynek a hegyes vége szirmokra van behasítva. A kúpnak egész szorosan kell az alsó gyűrűkhöz tapadnia. (Ilyen kúpokat minden vaskereskedésben lehet kapni.)

A formázózsákot sohasem szabad függőlegesen tartani, mert akkor túl sok anyag ömlik ki belőle, és nagyon hirtelen ömlik, úgy, hogy nem lehet szépen díszíteni vele. Félig oldalra hajlítva tartsuk a zsákot.

Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936