A kút – félresiklott életek

Pedig ennél minimalistább már nem is lehetne egy cselekmény: valahol az osztrák határ közelében járunk, egy kies benzinkúton, ahol még az ajtóra is helyesírási hibával van felvésve valami. Itt találkoznak szereplőink, ide fut be egy prostituáltakkal teli kisbusz, amely valamiért lerobban, így egy percig sem mozdulunk el erről a helyről. A Kút legnagyobb érdeme, hogy egyetlen helyszínen teremt feszültséget, nagyjából úgy, ahogy azt Tarantino vagy a Coen testvérek tudják. Itt szeret bele a kutas fia az egyik prostiba, miközben a háttérben készülődik valami leszámolás a maffiózók és a kút tulajdonosa között.

Hiszen dráma ez a mozi a javából, de éppen annyira bűnügyi történet is. Minden a katartikus, már-már westerni lezárást készíti elő, és a lerobbanó kisbusz is azt sejteti: ez a sztori nem végződhet happy enddel. Ugyanakkor a rendező beszél a humor nyelvén is: olykor nagyon erős és vicces párbeszédeket kapunk, egy-egy, látszólag felesleges dialógus a végére fontos elemmé lép elő (például a mozgássérült kutas kutyaviadalról szóló története). Tapintható a feszültség a perzselő melegben, és szinte tapinthatók az előttünk kirajzolódó sorsok is. A prostituáltak között ott van a majdnem szerelembe eső Marcsi (Kurta Niké), aki láthatólag jobb körülmények közül jön, míg a kevésbé jól szituált Hajninak (Trokán Nóra) a svájci munka kész megváltás. Okosan megrajzolt, a magyar viszonyokról valló, félrement életek bontakoznak ki előttünk.

Persze, kell ehhez az a színészi gárda, amit a Kút felvonultat. Mert amikor strandpapucsban, elkent sminkkel bevonul Udvaros Dorottya, vagy amikor a lezárásban megjelenik László Zsolt mint főgengszter, és egyből uralja a vásznat, akkor nehéz nem arra gondolni: milyen jó, hogy készülnek még olyan filmek, mint a Kút.

Gera Márton

Kút. Magyar játékfilm, 97 perc, 2016. Rendezte: Gigor Attila. Szereplők: Kurta Niké, Trokán Nóra, Jankovics Péter, Kovács Zsolt, Tzafetás Roland, Pokorny Lia, Udvaros Dorottya.