A klasszikus gitárzene legnagyobb hazai ünnepe

Félreértés ne essék, nagyra értékelem a könnyűzenét, ezt sokan tudják rólam. De azt mondom, érdemes ismerkedni a klasszikus gitárzenével is, mert egyik ámulatból a másikba lehet esni, és a két műfaj közti átjárók is felfedezhetőek.

Az elmúlt héten zajlott a J. K. Mertzről elnevezett pozsonyi gitárfesztivál, immár 46. alkalommal. Állítólag ez a világ legrégibb ilyen jellegű rendezvénye, és az alapos, informatív, profi módon szerkesztett programfüzetet lapozgatva nincs okunk kételkedni ebben.

Azonnal érezhető, hogy a szervezők egyben zenészek is. Valahogy más a hangulat, csak úgy sistereg a lelkesedés, amelyet nem üzleti érdekek mozgatnak, hanem a hangszer iránti elkötelezettség. A Spoločnosť J. K. Mertza nevű társaság tagjai barátságosan invitálják a nagyközönséget saját világukba, és úgy állítják össze a programot évről évre, hogy abban minden legyen, reneszánsz és barokk átiratoktól a spanyol mestereken át a köztünk élő zeneszerzők műveiig. A koncertek mellett mesterkurzusok és szakmai előadások is szerepelnek a programban, utóbbiakat általában a meghívott külföldi fellépők tartják, és a konzervatoristák, egyetemisták is ott tátják a szájukat a koncerteken. Ők persze mást figyelnek, mint az utca embere, de annyit azért mi is tudunk, hogy például Bach műveiből számos gitárátirat született, hiszen azok skálázásra is kiválóan alkalmasak. Szintén köztudott Astor Piazzola, a tangókirály népszerűsége a klasszikus gitárosok körében, valamint a népzenei elemek fel-felbukkanása. Ez utóbbira is hallhattunk szép példákat ezen a fesztiválon, most csak egyet emelnék ki.

Az 1995 óta működő, külföldön is elismert pozsonyi gitárkvartettnek (Bratislava Guitar Quartet) van egy görög tagja, Yorgos Nousis, aki egyben zeneszerző is. Két művét is játszotta hétfői koncertjén a kvartett, és érezhető volt belőlük a görög népi hagyományok tisztelete, illetve inkább tiszteletteljes továbbgondolása – erőltetett demonstráció nélkül, szinte észrevétlenül beleszőve a kortárs komolyzenébe. A másik szép példa erre a kubai Leo Brouwer műve, a Paisaje Cubano con Lluvia (Kubai táj esőben), amely mára a pozsonyi kvartett egyik sikerszáma lett, és amely csepergő esővel kezdődik és tetőszaggató viharrá terebélyesedik.

A magyar színeket Boros Zsófia képviselte, aki Prágában született, Pozsonyban tanult, jelenleg Bécsben él, és egy német kiadónál jelennek meg a lemezei. Ő szinte kizárólag ma is élő szerzők darabjait hozta a fesztiválra, a legfiatalabb, Kevin Seddiki 1981-es születésű. Aki ragaszkodik ahhoz az előítélethez, miszerint a kortárs klaomolyzene képtelen a legközvetlenebb szépség megragadására, hallgassa meg mondjuk Mathias Duplessy, Björn Meyer vagy Quique Sinesi műveit Boros Zsófia előadásában. A kiváló akusztikájú Klarisszák templomban tartott koncert után a művésznő arra kérte a közönséget, ha van kedvük, kifelé menet írjanak valamit a bejáratnál található koncertnapjójába – ilyet se láttam még, pedig rendszeres koncertjáró vagyok.

A fesztivál csúcspontja a zárókoncert volt a Prímási palota dugig megtelt nagytermében. Ugyanaz a művész zárta a hetet, aki megnyitotta: a rendkívül sokoldalú, legendás horvát gitárművész, Zoran Dukić. Ezúttal duóban lépett színre az olasz Aniello Desiderio társaságában, akihez sokéves, mély szakmai barátság fűzi. Ez egy viszonylag új projekt, Stephen Goss (1964) Coctail List című szvittjét például most játszották először – és a humorban tréfát nem ismerő Dukić szerint valószínűleg utoljára is, mert a sok ital megárthat. A darab koktélok neveivel ellátott hosszabb-rövidebb etűdök sorozata, amely tulajdonképpen különböző zenei stílusokkal játszik el, bár „hivatalosan” az adott koktélok ízhatásaira, illetve az általuk kiváltott hangulatra reflektál a szerző. A hatalmas siker alapján nem hinném, hogy a két gitáros utoljára játszotta volna, sőt, szerintem közös repertoárjuk legüdítőbb színfoltja lesz ez a mű. Már csak azért is, mert remekül demonstrálható rajta keresztül az a sokoldalúság, amely mindkét művészt jellemzi.

Remélem, sikerült felvillantanom valamennyit a látottakból-hallottakból, és kedvet csinálnom a jövő évi gitárfesztiválhoz. Addig pedig kutassanak az interneten, ahol könnyű rátalálni a fent említett művészek felvételeire.