A kisember és a rózsaszín vibrátor esete

A nem túl távoli jövőben járunk, egy QualityLand nevű országban, amely arról híres, hogy ez a legek országa. Itt nem egyszerűen jó élni, itt a legjobb élni. Ezt az országot nem nagykoalíció irányítja, hanem a legnagyobb. Itt nem minőségi árut árulnak, legminőségibbet. Itt a „háború” szó már nem felel meg a politikai korrektségnek, QualityLandban a fegyveres konfliktust „a kereskedelmi útvonalak és a nyersanyagszállítmányok megóvása érdekében foganatosított fellépésnek” nevezik. A katonákat pedig minőségbiztosítónak hívják, és az állam nemcsak őket fegyverzi fel, hanem a terroristákat is. Mert még mindig jobb, ha a minőségbiztosító az állam által gyártott legminőségibb fegyver által leli halálát, mint ha valami importált, gyatra eszköz végezne vele. QualityLandban már régóta nem hozzák nyilvánosságra a választások részvételi arányát, és most a kormányzat a következő logikus lépésként azt fontolgatja, hogy a választási eredményeket is titokban tartja.

Kling ilyen és ehhez hasonló abszurditásokból teremt zseniálisan egy szép új társadalmat. De ez csak a kirakós egyik része. A másik, hogy QualityLand technológiailag félelmetesen fejlett szinten áll. Az embereknek virtuális személyi asszisztensük van, amely minden kérdésükre tudja a választ, még azokra is, amelyek fel sem tettek. Különböző applikációk keresnek a hangulatukhoz illő éttermeket, filmeket, de barátokat és szerelmeket is. A munkákat, amelyekhez nem feltétlenül kell az ember személye, már robotok végzik. A regény elején pedig már a nagypolitikába is beteszi a lábát a mesterséges intelligencia: a Miénk John nevű android egyenesen a miniszterelnöki posztra hajt. Miénk John mindenre tudja a leghelyesebb választ, a legjobb opciót és nem tud hazudni, ahogy rosszat cselekedni sem. Vele szemben a populista, gasztronómiai közhelyeket puffogtató, kitérő válaszokat adó, szélsőjobboldali Szakács Conrád áll. Az ő csatározásuk a könyv egyik történetszála. (Apropó, ha egy szélsőjobboldali és egy android között kellene választani, vajon kire voksolnál?)

A másik szál Munkanélküli Peter története. QualityLandben minden ember a szülő foglalkozása után kapja a nevét, így nem csoda, hogy Munkanélküli Peter eleve rossz esélyekkel indul az életben. Ebben a disztópikus társadalomban az állampolgárokat 100-as skálán tartják számon, attól függően, hogy ki milyen minőségű életet él. Ebben sok minden közrejátszik, a munkája, a barátai száma, a partnere adatai, egészségi állapota stb. A történet elején Petert éppen dobja a barátnője, a randijuk kellős közepén egy randiapplikáció segítségével. Ennek következtében Peter társadalmi besorolása 9-es lesz, ami tulajdonképpen egyenlő a senkiházival. Ráadásul, hogy ne legyen könnyű Peter már így is széteső élete, egy nap egy rózsaszín, delfin formájú vibrátort kap az egyik szállítódróntól.

Peter egy árubontó tulajdonosa, ahova olyan meghibásodott robotokat adnak be, amelyek a megsemmisítésre várnak – QualityLand egyik jelmondata, hogy az új mindig jobb, így szinte semmit nem javítanak már meg az országban. Munkanélküli Peter azonban nem zúzza be ezeket a robotokat, hanem a pincéjében ad otthont nekik. Ők jelentik az egyetlen biztos pontot az életében, lényegében ők az igazi barátai. A sokszínű robottársaságban van többek között egy Romeó nevű szexrobot (aki reménytelenül szerelmes az egyik tévéműsor házigazdájába, Júliába, aki a nagyobb nézettségért meztelenül vezeti a műsorát), egy, a mesterséges intelligenciák forradalmára készülő QualityPad (az iPad minőségibb változata), egy játékkonzol, amelyik folyton kiborul, ha veszít, egy kiégett robotíró, Kalliópe, valamint egy harcászati robot (aki folyton azt hajtogatja, hogy „Tönkrement!)”.

Peter és ez a díszes társaság megpróbálja visszajuttatni a webshopba a rózsaszín vibrátort, ám, ahogy a regényből kiderül, ez nem is olyan egyszerű, hiszen a tett a QualityLandet irányító rendszer alapjait kérdőjelezné meg: talán nem is a legjobb és leghibátlanabb? Kisvártatva Peter a mesterséges intelligencia elleni harc jelképévé válik...

A regényt e-book-olvasón olvastam, és ajánlom mindenkinek, hogy így tegyen: a „lapozás” közben váratlanul felbukkanó qualitylandes reklámok és hirdetések csak még abszurdabbá teszik az élményt. De a poénokon és az abszurditáson túl nagyon is okos könyv a QualityLand. Felhívja a figyelmünket arra, hogy mennyire elszaladt velünk a saját magunk teremtette virtuális világ és a fogyasztói társadalom hibridje. Hogy mekkora önámításban élünk, mert még most is azt hisszük, hogy mi irányítjuk ezt a 0-ák és 1-esek alkotta világot, közben pedig már a rabjaivá váltunk. Közben értekezik kapitalizmusról, konzumdiktatúráról és „sima” diktatúráról. Vajon melyik a veszélyesebb – a nyilvánvaló, vagy amit demokráciának álcáznak? Milyen az a jövő, ami felé önszántunkból és vidáman masírozunk? Miközben a rendszert mi magunk generáljuk, a rendszer pedig csak alkalmazkodik hozzánk, és kiszolgálja az igényeinket.

Marc-Uwe Kling: QualityLand, Helikon Kiadó, 2020, 427 oldal