A kaméleon maszkjai

Nem szemérmeskedik korunk egy legjelesebb lélekvándora s egyben legformálhatóbb filmsztárja, John Malkovich az ugyancsak világhírű Sand-ro Miller objektívje előtt: túl a hatvanon is képes mezítelenül pózolni, ha értelmét látja.

A Malkovich Malkovich Malkovich – Tisztelet a kamera mestereinek című, május közepéig nyitva tartó kiállításon, amelynek a Műcsarnok adott otthont a Budapest FotóFesztivál alkalmából, kaméleonként jelenik meg előttünk az Elcserélt életek, a Veszedelmes viszonyok, a Gyilkos mezők, az Oltalmazó ég és más fontos alkotások hőse. Sandro Miller képein ugyanis olyan átalakuláson megy át, hogy az egyenesen lélegzetelállító. A képek tanúsága szerint bárkit képes megjeleníteni. De úgy, hogy megtévesztésig hasonlít rá. Andy Warholt, Che Guevarát, Abraham Lincolnt és Orson Wellest. Bokszolót és kőművest. Picassót, Salvador Dalít, John Lennont és Einsteint. Menekült anyát és indiánfőnököt. Sztravinszkijt, Hemingwayt és Muhammad Alit. Marilyn Monroe-t és Bette Davist. Egy kislányt vagy kettőt, mint egypetéjű ikreket. Hitchcockot kacsával. Mapplethorpe-ot gépfegyverrel a kezében. Truman Capote-t sarokba szorítva. Christy Turlingtont fehér rózsával a fején. Gaultiert kék-fehér csíkos pulóverben. Simon de Beauvoirt mezítelenül a fürdőszobatükör előtt.

Malkovich mint díva. Malkovich mint háziasszony, Malkovich mint szexobjektum. Malkovich mint rövidnadrágos kisfiú. Malkovich mint Jack Nicholson, fehérre sminkelve. Malkovich mint Meryl Streep, gumiarccal. Malkovich mint Mick Jagger, szőrmekucsmában. Ez az ember tényleg megtévesztően hasonlít az eredeti képek alanyaira. Nem egy esetben el is bizonytalanodik a néző, és sokadszor is felteszi magának a kérdést: biztos, hogy ez is Malkovich? Kétségnek természetesen nincs helye a kiállításon. Sandro Miller neve fogalom a szakmában, ez a páratlan sorozat is az ő ötlete volt. Ikonikus fotóművészek előtt tisztelegni John Malkovich bevetésével.

De honnan jött Sandro Miller? 1958-ban született az Egyesült Államokban. Tizenhat éves, amikor eldönti, hogy fotográfus lesz. Irving Penn képei voltak rá olyan hatással, hogy másnap már további nagy mesterek albumait lapozva autodidakta módon tanult meg a fénnyel bánni, komponálni, portrékat készíteni. Így lett belőle három évtizeddel később a világ egyik legkeresettebb reklámfotósa. Nagy nemzetközi cégek foglalkoztatták, miközben blueszenészeket, táncosokat, színészeket fotózott. John Malkovich-csal a kilencvenes években, egy kis chicagói színházban találkozott, ahol a társulat tagjait fotózta. A világviszonylatban akkor még kevésbé ismert, különleges kisugárzású színész olyannyira lenyűgözte, hogy munkakapcsolatuk mély barátsággá alakult, s azóta is többször dolgoztak együtt.

Sandro Miller később megbetegedett. Tumort találtak a nyelőcsövében. Munkájába kapaszkodva akkor utazott el a már Dél-Franciaországban élő sztárhoz, hogy megvalósítsa utolsónak hitt nagy tervét: Malkovich-csal együtt újrafotózni a világ legjelesebb fotográfusainak ikonikus képeit. Vagyis milliméternyi pontossággal megalkotni ugyanazt, amit Richard Avedon, Patrick Demarchelier, Horst P. Horst, André Kertész, Annie Leibovitz, Robert Mapplethorpe, Herb Ritts, Man Ray, Pierre et Gilles, Andreas Serrano és mások megálmodtak. Malkovich azonnal igent mondott a felkérésre, hiszen ilyen jellegű munkában előtte egyetlen pályatársa sem vett részt.

„John a legbriliánsabb és legproduktívabb ember, akit ismerek. Zsenialitása páratlan. Bármilyen hangulatot vagy ötletet pillanatok alatt a magáévá tesz” – vélekedik a színészről Sandro Miller. „Képes vagyok a teljes átélésre. Ez a személyiségem egyik vetülete, amelynek révén gyakran észreveszem a kulcsfontosságú részleteket – nyilatkozta Malkovich. – Kiszagolom, mint vaddisznó a szarvasgombát.”

Harmincöt izgalmas fotó a közös munka eredménye. Malkovich minden egyes kép készítése közben 15 percre elmenekült az agyától. Ezt ő maga fogalmazta meg így, utalva Andy Warhol híres mondására, hogy 15 percre bárkiből lehet sztár. Egy-egy kép megfotózása ugyanis csak negyedórát vett igénybe. Nem így az előkészülés! Sandro Miller hónapokig foglalkozott minden egyes portréval. Négyzetcentiméterekre szedte szét az eredeti képet, hogy aztán ugyanazt ő maga is elkészíthesse. Komputermanipuláció szóba sem jöhetett. Itt minden reálisan megtörtént. Sminkesek, fodrászok, parókakészítők, jelmeztervezők egész csapata dolgozott a fotográfus kezére. Komoly és mégis könnyed a játék. Malkovich minden zsigerével jelen van a képeken. A leheletét érezzük a felvételeken. A személyes szférájában fogad bennünket.

„Rád néz, és tudod, hogy nagy ember – súgja a fotográfus, aki már legyőzte a rákot. – Olyan, mint egy tábornok.”

Mit tehetünk hozzá mindehhez? Született kaméleon. A képeket tekintve: az eredeti szemfényvesztő mása.