A humortól a nyugtalanságig

Deák Renáta műfordító. A pozsonyi Comenius Egyetemen végzett szlovák–hungarisztika szakon. Magyar irodalmat fordít szlovák nyelvre. Fordítói munkásságát több díjjal is elismerték. Závada Pál Jadviga párnája című regényének fordításáért Ján Hollý-díjat, Esterházy Péter Javított kiadás című művének fordításáért Ján Hollý-nívódíjat kapott. 2008-ban Déry Tibor-díjjal ismerték el.

„Mindig olyan érzésem volt, hogy Budapest magasan vezet az egy négyzetméterre eső írók és költők számában – mondja Deák Renáta. – A hatalmas könyvkínálatban nem kis gondot okoz az eligazodás. Ajánlatomba úgy válogattam az utóbbi évek termésére figyelve, hogy fordítói énemet sem tagadtam meg. Ezzel talán ahhoz is hozzá tudok járulni, hogy a magyar olvasók remek magyar irodalmat ajándékozzanak szlovák ismerőseiknek.”

Ahogy mondja, bevált módszere a válogatásban, hogy a régi kedvencekhez nyúl, akik nem okoztak neki csalódást eddigi munkáikkal, akiknek ismeri a stílusát és a kézjegyét, ami az új mű befogadásában is segítségére van.

„Nyáron olvastam Spiró György könyvét, a Diavolinát. Szórakoztatóan kellemes olvasmány. A talpraesett, okos asszony, Diavolina Gorkij szolgálónője volt, aki végigkísérte és szolgálta az írót és körét egész életében. Élvezetes az ő szemszögéből megismerni az író környezetét, az orosz, pontosabban a szovjet színházi közeget, a bohémek világát, a kor társadalmi-politikai hátterét. Ezúttal is lehengerlő Spiró humora, amely itt a szolgálónő észrevételeiben, megfigyeléseiben mutatkozik meg. Ez által egészen más optikán keresztül, intim megvilágításban látjuk a szovjet avantgárd színház környezetét és a szovjet élet tipikus figuráit, nem úgy, ahogy a szakirodalomból megismertük.”

Úgy tartja, Závada Pál kihagyhatatlan a kortárs írók közül. „Természetes fény című regénye még tavaly jelent meg. Nyugtalanító irodalmi mű. Aki eddig nem olvasta, ne habozzon. Különösen annak ajánlom, aki kedveli a huszadik századi történelemben gyökerező bonyolult élettörténeteket, szívesen olvas apáink és nagyapáink viszontagságairól, vagy aki közelebbről akarja megismerni a kitelepítések szörnyűségeit, illetve azokat a szenvedéseket, amelyek fájdalmasan hasítottak bele a családi kapcsolatokba.”

Mesteri elbeszélőnek tartja Dragomán Györgyöt, aki stílusával és történeteivel a külföldi közönséget is meg tudta szólítani. „Eddig megjelent munkáit, három regényét és az elbeszéléskötetét szintén a nyugtalanság hatja át. Több mint húsz nyelven jelent meg A fehér király című regénye, mely egy tizenéves fiú szuggesztív vallomása arról, hogyan éli meg azokat a kegyetlenségeket, amelyeket a totalitárius rendszer elkövet a családja ellen. A regény erős képet fest nemcsak a felnőttek érzéketlenségéről, hanem a gyerekek brutalitásáról is. A Kalligramnál 2008-ban szlovákul is megjelent, Gabriela Magová remek fordításában.”

Deák Renáta úgy látja, ennél is tovább megy a gyermek főhős által átélt borzalmak könyörtelen feltárásában Borbély Szilárd Nincstelenek című kötete. „Csontig hatoló, dermesztően ható a szegénység, a nélkülözés és a kétségbeesés leírása ebben a prózában, amely lenyűgöz csiszolt nyelvezetével, a falusi életvitel találó leírásával. Szlovákra Magda Takáčová fordította, és idén jelent meg a Kalligramnál.”

Figyelemmel követi a kortárs magyar női prózairodalmat is: „Különleges hangot ütött meg Szvoren Edina Az ország legjobb hóhéra című kötete. Elbeszéléseinek köznapi történetei tele vannak érzékenységgel, részvéttel és kegyelten éllel. Hidas Judit pedig a Hotel Havanna című kötetébe összegyűjtött elbeszéléseiben az ún. női életekhez köthető sztereotípiák sötét oldalait tárja fel. Helyettünk kiált fel, hogy a szövegeinek az elolvasása után felriadjunk, mint egy rémálomból.”