A hetvenéves Ferdinandy

„Ferdinandy György valószínűleg a legjobb magyar novellista” – írta tíz évvel ezelőtt Kukorelly Endre egy köszöntőjében. Az azóta eltelt évek a népszerűséget is meghozták a szerzőnek, aki huszonévesen, 1956 végén, mielőtt a határok végleg lezárultak volna, kalandvágyból Franciaországba emigrált. Itt kezdett el írni, méghozzá franciául – és nem is sikertelenül: még a St. Exupéry-díjat is megkapta. Hamarosan rájött azonban, hogy ha komolyan akarja íróként folytatni, akkor a magyar nyelvnél kell maradnia.

Franciaország után Puerto Rico következik, ahol harminc évig tanít közép-európai irodalmat és történelmet. A szomorú szigetekről azonban egyre inkább hazavágyik, s már a legelső alkalmat kihasználja, hogy meglátogassa édesanyját. És 1989-ben megjelenik az első magyarországi kötete. Egy dráma erejéig (Hurrikán) megemlékezik Remenyik Zsigmondról is, aki élete egy részét szintén Latin-Amerikában töltötte.

Kétlaki életet él, az év egy részét Budapesten, a másik részét kubai feleségével, Hófehérkével a szigeteken tölti. Nincs olyan év azóta, hogy meg ne írná emlékeit, hiszen Ferdinandy messze a legszemélyesebb magyar író. (Aki életművéről többet szeretne tudni, Szilágyi Zsófia Ferdinandy-monográfiájából tájékozódhat, amely két éve a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában látott napvilágot.) Talán a betegségeinek köszönhetően egyre letargikusabbak ezek az írások, de mintha tudomásul is venné, hogy a kor ezzel jár.

Nyáron, az Ünnepi Könyvhéten először láttam bottal közlekedni. Tudtam, hogy túl van egy súlyos, halálosnak tartott kóron, de a régi lelkesedéssel mesélt az elmúlt évekről – és szelíd iróniával a betegségéről. Egyelőre 2:1 az ő javára. De hiába az évente megjelenő kötetek, szomorúan konstatálja, hogy egy-egy ilyen könyv alig 300–500 példányban lát napvilágot. Nem olvasnak az emberek, pedig Ferdinandy György írásaiban benne van az egész huszadik század. Amikor ezek a sorok megjelennek, Gyuri ismét Floridában van, hogy kicseréljék a „belső alkatrészeit”. Határozottan ígéri azonban, hogy tavasszal ismét találkozunk.