A hagyomány boltja

Az antikvárium egyik kedélyes sarkaA szerző felvételeiAz egész a Zsidó utcán kezdődött, ahol az Edl udvarban Josephine Bendiner-König, aki egy évvel később Sigmund Steiner felesége lett, könyvkölcsönzőt és antikváriumot nyitott. Az ő fiuk, Hermann jóvoltából lett a boltból könyv- és kottakereskedés, később kiadó is társult hozzá. A fejlődéssel együtt járt a helyszínváltás is. Előbb a Klarissza utcára került a bolt, majd 1880-ban a Ventur utcába, ami – bár csak egy ugrásnyi távolságban – jelentős társadalmi változást is jelentett: az üzlet a pozsonyi polgárság kulturális életének része lett. Zsenge gyermekkoromból még én is emlékszem Steiner Vili bácsira a Ventur utcai boltban, s nem vagyok/voltam az egyetlen, aki számára emlékezetes hely maradt ez. Selma asszony említette: egyszer valaki Max úr iránt érdeklődött – több mint negyven évvel azután, hogy Max Steiner az árjásítást követően Auschwitzban elpusztult... Mert itt nyitották meg újra az antikváriumot 1991-ben, miután az 1948-as kommunista hatalomátvétel után természetesen ezt is államosították, majd becsukták. Az újraindítás elsősorban a bámulatos energiával rendelkező Steiner Selma asszony műve, aki Dagmar Ložekovával hihetetlen nehézségek árán újra fölvirágoztatta az üzletet. Ez alatt persze nem dúsgazdag kereskedést lehet érteni, sokkal inkább egy jellegzetes pozsonyi kulturális intézményt.

De mindez a múlté már. Sajnálatos metamorfózisok következtében a Steiner antikvárium 2005 szeptemberében újra bezárni kényszerült. A mai világban, amikor a rideg paragrafusok és a tőke a döntő, valahogy nincs hely a hagyományok ápolására, pártolására. A föntebb említett két hölgy magára maradt a problémával: fölújítsák-e még egyszer, s folytassák ezáltal a Steiner antikvárium életét, s ha igen, hogyan, hol és milyen körülmények között. Hivatalos segítséget aligha lehetett volna várni, még morális segítséget sem nyújtottak. Ám a két aszszony nem adta föl, nem olyan fából faragták őket. Végül egy régi pozsonyi család segített, amely nem az idegen szavak szótárából tudja, mi a hagyomány. ĺgy vált lehetővé a folytatás. Pontosan egy év elteltével, a napokban nyitották meg az üzletet. Újra itt van hát ez a Pozsonyhoz tartozó reliktum. Ráadásul optimális helyen. Mert nem mindegy, hol van az ilyen üzlet. Egy élelmiszerbolt lehet a panelházak között is elbújva, oda eltalálnak az emberek, hiszen enni kell. Egy könyv azonban más természetű szükség, különösen, ha antikváriumról van szó. Ott olyan könyvek találhatók, amelyeket valamilyen értékük miatt nem dobtak el, s túléltek. Oda böngészni jár az ember, beszélgetni, találkozni, a Steiner antikvárium éppen ezért nemcsak egyszerűen üzlet, hanem társadalmi intézmény is egyúttal. Olyan helyen kell hát legyen, ahol elég nagy a mozgás, ahol sok turista, diák, járókelő megfordul, ahova nem csak céltudatosan, hanem véletlenül is betér az ember. ĺgy sikerült egy megfelelő helyet találni, nem messze a régi helyszíntől: az ódon Academia Istropolitana épületének udvarán, a Ventur utca 3 alatt. Az udvart persze nem ártana kissé rendbe rakni, parkosítani, kávézót vagy teázót nyitni ott, ami újabb vonzerőt jelentene, de idővel talán erre is sor kerül.

Az antikvárium látogatóinak körülbelül egyharmada törzsvendég. Nem kizárólag a könyvek miatt jönnek, amolyan intellektuális találkahely ez. Persze igyekeznek érdeklődésüket kielégíteni, az antikváriumból jelzik az érdeklődőknek, ha az általuk keresett könyv fölbukkan, de olyan megrendelő szolgálatra, mint a múlt század elején, ma az internet világában már nincs szükség, s lehetőség sem nyílik már erre. Fontosabb a jó kapcsolat a vevőkkel, s erre nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen különösen a törzsvendégek az antikvárium éltetői. Ők voltak, akik folyamatos érdeklődésükkel lelket öntöttek a tulajdonosokba a nehéz átmeneti időben, amikor újjá kellett szervezni az antikvárium további működését, s ők lesznek újra azok, akik az üzletet élettel telítik. Selma és Dagmar asszonyok egy hihetetlen tortúra után lényegében a második újrakezdés után állnak vevőik elébe. A hely kissé eldugottabb, mivel nem közvetlenül az utcáról nyílik a bejárat, s kisebb is valamivel az üzlet, ám nem kevésbé kedélyes, nem kevésbé vonzó, nem kevésbé családias. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a Steiner könyvesbolt pozsonyi jellegzetesség maradjon – s nem csupán a törzsvendégek örömére, hasznára. Mert a könyv érték, s az is marad, az internet ellenére, amely a könyv szagát, a könyvvel való közvetlen kapcsolatot nem tudja helyettesíteni. Mert egy antikvárium a könyvesboltok esszenciája: kiadásuk idejét túlélő könyvek vannak ott, maradandó értékek. És még az is itt található, ami másutt aligha: a Steiner antikváriumban rengeteg Pozsonynyal összefüggő irodalom, kép, nyomtatvány, metszet is található. Mert hiszen hagyományőrző pozsonyi specialitás ez az antikvárium – nem mondtam még?