„A háború és a művészet ellentétek"

„A háború és a művészet ellentétek, ahogy a háború és a béke is azok - ez ilyen egyszerű. A művészet béke" – áll Jon Fosse Nobel-díjas norvég író üzenetében, amelyet a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) felkérésére írt.

A színházi világnapot az ITI kezdeményezésére 1962 óta tartják március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet - és tágabb értelemben a kultúra - fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. Legelőször az avantgard művészet ikonja Jean Cocteau írt köszöntőt, amely 1962-ben több mint húsz ország színpadain hangzott el. 

Jon Fosse úgy kezdi A művészet béke címmel küldött üzenetét, hogy minden ember egyedi, miközben pont olyan, mint bárki más. „Ez egyfajta ellentmondás: az, hogy egyszerre hasonlítunk és teljesen különbözőek is vagyunk. Talán mi, emberek lényegében a testünk és lelkünk összeköttetése miatt vagyunk ilyen paradoxonok - mi testesítjük meg a legföldhözragadtabb, legmegfoghatóbb létezést és egyszerre valami mást, ami túllép ennek a létezésnek a határain" – fogalmaz.

Szerinte a művészet a maga csodálatos eszközeivel képes vegyíteni az egyedit az egyetemessel. Engedi, hogy megértsük, mi az, ami különbözik tőlünk - mondhatni idegen - azzal, hogy univerzálisnak mutatja. „Nem ismerek jobb módszert az ellentétek egymáshoz való közelítésére - írja, kiemelve: ez a szemlélet szembenáll a világban túlságosan is elterjedt erőszakos konfliktusok gyakorlatával.

„Terrorizmus van a világban. Háború. Mert az embernek van egy állatias oldala, amit az az ösztön táplál, hogy az idegent fenyegetésnek érzékelje ahelyett, hogy egy lenyűgöző rejtélyt látna benne. Így tűnik el a különlegességünk kollektív ugyanolyanságot hagyva maga után" - figyelmeztet Jon Fosse. Szerinte a háború harc a mindegyikünkben ott lakozó egyediség ellen és harc a művészet és a benne lakozó egyediség ellen is. Művészileg az egyedit az egyetemessel egyesíteni pedig azt jelenti, hogy nem hagyjuk ki belőle a sajátosságokat, hanem inkább hangsúlyozzuk őket, hagyjuk, hogy az ismeretlen átragyogjon a művünkön. 

A norvég író 1959-ben született, művei között színdarabok, regények, verseskötetek, esszék, gyerekkönyvek és fordítások is megtalálhatók. Írói stílusát a minimalizmus és az érzelmi mélység jellemzi. 2023-ban irodalmi Nobel-díjat kapott újszerű drámáiért és prózájáért, amelyekkel hangot ad a kimondhatatlannak. 

Jon Fosse szövegeit több mint ötven nyelvre lefordították, darabjait világszerte több mint ezer színpadon mutatták már be. Művei az emberi létezés lényegét kutatják, a bizonytalanság, a szorongás, a szerelem és a veszteség témáival foglalkoznak.