A film, amiben szétlövik Orbán kisatírozott fejét

Nemes Gyula Zero című filmjében – amely tavaly debütált Karlovy Varyban, a magyar mozikba pedig a napokban jutott el – a mézgyárigazgató egy szép napon ráébred, hogy az „E betűktől” mentes méz sokkal finomabb, mint amivel a fogyasztókat tömik. Ez a „sorsdöntő” felismerés indítja el a Kovács Krisztián alakította főhőst azon az úton, amelyen gyárigazgatóból belvárosi házának udvarán gabonát termesztő „tehenes gazda”, majd tanyasi méhész, végül a méheket saját és mások élete árán is védelmező, véres kezű forradalmár lesz. A méhek megmentéséért folytatott bizarr küzdelemben a globálkapitalista fertőt megtestesítő mobilvállalat-igazgató (Udo Kier) tékozló lánya (Martina Krátká) lesz a partnere, akivel annak rendje és módja szerint egymásba gabalyodnak, majd a film talán legviccesebb jelenetében a méhek násztáncát is eljárják. Az ezután következő méhes-mézes szexjelenet pedig a film csúcspontja – innen sajnos lefelé vezet az út.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"225552","attributes":{"alt":"","author":"Fotó: Zerofilm","class":"media-image","height":"199","style":"width: 600px; height: 249px;","title":"A méhes-mézes szexjelenet a film csúcspontja - innen már lefelé vezet az út","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Eddig a pontig egy 21. századi díszletek és hanghatások között játszódó, ötletes és szellemesen elgondolkodtató némafilmes burleszket látunk, ami csak annak nem fog tetszeni, akinek még soha nem jutott eszébe, hogy hátrahagyva a digitalizált, automatizált, szupermarketekkel és műkajákkal felturbózott nagyvárosi pörgést egy tanyára költözzön, és élvezze a természet ajándékait – már amennyi még megmaradt belőlük. A kép azonban hirtelen fekete-fehérbe vált, a film pedig kezdi túlságosan is komolyan venni magát, ami még a sűrített, túlterhelt cselekménynél, a káoszba fulladó képorgiánál is idegesítőbb. Miután egy közelben felhúzott mobiltorony miatt pusztulni kezdenek a méhek, gazdájuk azon meggondolásból, hogy ezeknek a felbecsülhetetlen értékű rovaroknak a kihalása a növények, az állatok és végső soron az emberiség kipusztulásával fenyeget, „méhészforradalmat” indít. Ami addig vicces is, amíg „méhkirálynő” barátnőjével csak a híradót hackelik meg, vagy hasonmásokkal helyettesítik a vállalatigazgatókat, hogy rávegyék az embereket: autók helyett lóháton közlekedjenek, mobilok helyett postagalambokkal továbbítsák üzeneteiket. Egy ház tetejéről embereket halomra lőni, marhavagonokba terelni vagy fejjel lefelé húskampókra akasztani, és mindezt „provokatív vígjátékként” eladni viszont egyáltalán nem poén. Ahogy ebben a kontextusban a nézőknek szóló „Csatlakozz, vagy érted is eljövünk!” felszólítás is leginkább a Rákosi-féle „Aki nincs velünk, az ellenünk van” jelmondatra asszociál, bevillantva az ebből az egy mondatból következő megannyi sorstragédiát. Az ilyesmivel sokkal óvatosabban kellene bánni. Arra a kérdésre pedig, hogy a világmegváltó szándék szentesíti-e az eszközöket, már régóta tudjuk a választ.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"225551","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"220","style":"width: 600px; height: 275px;","title":"A főhős (Kovács Krisztián) a méhek megmentéséért folytat bizarr küzdelmet","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A mai magyar társadalmi viszonyokról sok mindent elárul, hogy mindez a film bemutatása előtt senkinek sem szúrt szemet a Filmalapnál, egyedül azt a jelenetet ítélték problematikusnak, amikor a főhős szitává lő egy dinnyét, amelyre előzőleg Orbán portréját ragasztotta. A Putyin- és a Merkel-dinnye maradhatott, Viktort kisatírozták. Mindez persze a film marketingjének csak használt, ahogy a „Nézd meg, amíg be nem tiltják!” szlogen is, aminek a fent említett jelenetek nélkül természetesen nem sok értelme lenne. Ennyit a fogyasztói társadalom kritikájáról.

Nem menti meg a filmet a kerettörténet sem, melyben sokadik átváltozása után a Jézus-szakállt növesztő, magába forduló, feloldozást kereső főhős az afrikai pusztaságban keresi az „istenek ajándékát”, a méhek fáját. Helyette csak sivatagot talál, meg egy doboz Coca-Colát. Túlságosan klisészerű befejezés. Jobban járunk, ha még akkor elhagyjuk a mozit, amikor erre maguk a készítők szólítanak fel.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"222185","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Varga Livius kötelező slágere a témában:

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"225549","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]