A ferde kereszt

Az idegenvezetők mondókájukat általában szívesen fűszerezik mindenféle érdekességekkel. Ez természetesen nagyon rendben is volna, csakhogy néha a kuriózum kétes információkat jelent. ĺgy esett meg például, hogy az egyik idegenvezető Pozsony történelmi belvárosában azt állította a turistáknak: a Szent Márton-dóm, azaz a koronázó templom „érdekessége” a torony csúcsa, melyen – bár templomról van szó –, nincs kereszt, pontosabban, a kereszt helyén a Szent Korona található. Ez az állítás a legkevésbé sem állja meg a helyét, hiszen e koronának „érdekessége” éppen a kereszt, mely koronázza. És érdekességét csak növeli, hogy ferde. A történészek megegyeznek abban a feltételezésben, hogy a Korona történetének leghányattatottabb időszakában, mikor kalandos körülmények közt mentették egyik helyről a másikra, s rejtegették, egyszerűen meghajlott. Konkrétan például, amikor a „bajor Ottó a Venceltől visszakapott koronát tokba zárva és a nyeregkápára akasztva hozta hazafelé, és Fischamednél leejtette, elvesztette.”

A történelemtudományi vizsgálatokon túlmenően a ferde kereszt sokkal mélyebb, jelképes, ugyanakkor időszerű tárgyát is képezheti a keresésnek. A kereszt fekvése például sejtetheti az európai térség vallási válságát, pontosabban fogalmazva, hogy a kereszttel együtt az általa szimbolizált kereszténység is „elferdült”. Helyzete egyfelől a teljes leszakadás veszélyével fenyeget, másfelől lehetőséget kínál arra, hogy egyszer mégiscsak kiegyenesedik. István király már ezer évvel ezelőtt tudta, hogy a Szent Koronát, mely Krisztust trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázolja mint a világ uralkodóját, nos ennek küldetését következetesen védeni kell, s hogy a siker csupán az igaz hit megtartásával érhető el. „Ha a királyi koronát meg akarod becsülni – írja István király intelmeiben fiához, Imre herceghez –, legelőször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass...” A Szent István-i küldetés örökösei számára az „igaz hit” őrzése az Európai Unióba lépés után is időszerű lesz, hisz olyan politikusok ténykednek benne, kiknek nem leplezett szándéka a keresztet végérvényesen földre dönteni. Letörni Európa gyökeréről. Egészen konkrétan: Jospin francia kormányfőnek sikerült érvényesítenie, hogy az Európai jogok kartájának preambulumában nemcsak hogy Istenről nincs még csak említés sem, de a vallásról, a kereszténységről sem. Óhaját meg is indokolta: ellentmondana a francia alkotmánynak. Kihagyni Istent az Európai Unió alapító okmányaiból meg bizony azoknak a belépni szándékozóknak a történelmével ellenkezik Európa szívében, akiknek vallási kultúráját a szent király alapozta meg, és akik még a kommunista istentelenítés negyven éve alatt is épp Istenből és a Szent István-i hagyományokból merítettek erőt a kitartáshoz.

Megállapítást nyert, hogy a Szent Korona keresztjének ferdülési szöge hajszálra megegyezik a Föld tengelyének szögével. Amint bolygónk kering egy elképzelt tengely körül, melynek ferdülési szöge meghatározza a nappalok és éjszakák, s az évszakok váltakozását, ugyanúgy e kereszt, „tengelye” a keresztény civilizáció történelmének. István sürgetve kéri Imrét, hogy higgye el, Krisztus „az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett.” Jézus pontosítja a kereszt koordinátáit: én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég... Aki követni akar engem, vegye fel keresztjét... (Jel 22, 13; Mk 8, 34) A nemzetek apostola (az európai nemzeteké is), Szent Pál így érvel a korintusiaknak: „nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (1 Kor 2, 2)

Az alakuló Unió alapelve, hogy kiépítése főképpen gazdasági alapokon folyhat. Csakhogy a valódi „unió”, azaz „egység” elképzelhetetlen közös vallási és erkölcsi alapok nélkül. Nem elegendő a mindenütt érvényes euró pénznem. Sőt nagyon könnyen a manipulációk és zsarolások veszélyes eszközévé válhat, ha nem lesz elfogadva mindenekelőtt a szintén mindenütt érvényes euroértékrend. Csakis a kiegyenesített Krisztus-kereszt garantálhatja a szó legmélyebb értelmében az „uniót”. Röviddel keresztre feszítése előtt Jézus az emberi szívek „uniójáért” imádkozott, amikor kérte az Atyát, „hogy mindnyájan EGY legyenek..., tökéletesen EGY” (Jn 17, 21–23). Latinul: ut UNUM sint!

Szent István, akinek szintén annyira fontos volt a népek egysége, Imrét arra okítja, hogy ennek az egységnek az alapfeltétele: „parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre...”

A szerző római katolikus pap