Ferdics Béla a kiállítás megnyitója óta rendszeresen visszatér, hogy dokumentálja a fények játékát a templom belterében
A fények játékának nyomában
Fény és tükör játékáról, és ezek lehetőségeiről a képzőművészetben beszélgettünk Ferdics Bélával a somorjai-sámoti Antióchiai Szent Margit román kori templomban, ahol Cadentia / Az út oda és vissza címmel nyílt kiállítása július 16-ig várja a látogatókat.
A tömör, román kori falak szűk, magas ablakaiból beeső fénysugarak a templom belterében elhelyezett tükör- és üvegobjektumokra esnek. A fény továbbvetül az ódon, kopottas téglákra, a mennyezetre, a mázsás szenteltvíztartóra, melyet évtizedek óta nem használt senki. A jelenség az évnek ebben a szakában a legizgalmasabb, hiszen a napforduló környékén szűrődik be a leginkább különleges fény. Ferdics Béla a kiállítás megnyitója óta rendszeresen visszatér, hogy dokumentálja a fények játékát a templom belterében. Azt mondja, kísérletezik, mint egy alkimista, hogy később kamatoztathassa az itt tett megfigyeléseket. A kiállított alkotások is erről az alkotói szemléletről tanúskodnak, hiszen az alapanyag megjelenési formája is folyamatos kísérletezés gyümölcse: van, ahol az alkotó lemaratta a tükröt, dörzspapírral csiszolta, finoman koptatta a rétegeket, az üveget pedig hol homorúra, hol domborúra hajlította. A tükörobjektumoknál az egyenes, az üvegből készülteknél a gömbölyített vonal dominál – harmonikusan azzal, ahogy ez a két geometrikus elem a román kori templom architektonikájában érvényesül: az épület fő részét az egyenes vonalak határozzák meg, ahol pedig az oltár helyezkedett el valaha, az apszis félköríve zárja be a belteret.
Az üveg mint alapanyag a kezdetektől jelen van Ferdics Béla munkásságban. Ferdics Béla üveg szakon tanult a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán, majd elsősorban megrendelésekre dolgozott, miközben, elmondása szerint háttérbe szorultak a művészi önkifejezés lehetőségei, azonban sokat megtanult az alapanyagról. Jelenleg óraadó tanárként dolgozik a gútai Magán Szakközépiskolán és a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskolában, illetve alkotói munkájára koncentrál. Műveiben továbbra is hangsúlyos az üveg szerepe, bár szobrászmunkájában a fa is érvényesül, különböző alapanyagokból készült installációkat is láthattunk már tőle, sőt, grafikákat is készít. Ferdics Béla azonban azt mondja, nem az alapanyag szépségére koncentrál, hanem arra, amit azon keresztül szeretne elmondani. A mostani tárlat tervezésénél sem az anyag nyújtotta a kiindulópontot, hanem a kiállítási tér. „Az alapgondolat az volt, hogy kommunikáció jöjjön létre a fény és a tér között, figyelembe véve, hogy egy olyan térben szerettem volna fénnyel dolgozni, amelynek szakrális jellege van” – magyarázza. Az alkotót egyébként vonzzák a nem szokványos kiállítási terek: tavaly a nyitrai zsinagógában, azt megelőzően pedig a nyárasdi fémhulladékgyűjtő telepen mutatta be munkáit.
A sámoti Antióchiai Szent Margit román kori templom belterét Ferdics Béla egyszemélyes térnek érzi, másrészt a múltja miatt tartja különlegesnek. „Azok az energiák foglalkoztattak, amik itt vannak és itt voltak a múltban is” – fogalmaz az alkotó. A tárlat tervezésekor eljött, hogy feltérképezze a helyszínt, ekkor született meg a gondolat, hogy becsalogassa a fényt a beltérbe.
A tárlatra érkező látogató már a kültérben megismerkedhet azokkal tükörobjektumokkal, melyek hosszú sora a beltérben folytatódik. Alacsony, szögletes térbeli alkotások ezek, melyekben első pillantásra a négyzet szabályossága érvényesül – a látszat azonban csal, mivel az alkotó finoman torzította a négyzet alakzatát: nem mindig derékszög az, ami annak látszik. Talán a román kori építészek falai sem hajszálpontosak. A tükörobjektumokat úgy helyezte el, hogy kintről vezessenek a templom belsejébe, miközben a tükörnek köszönhetően a fénysugarakat csempészi be az alkotó a templombelsőbe. Egy fényút alakul ki így, befelé és vissza, melynek az alkotó a zenében használatos Kadencia címet adta.
A tükör elsősorban dekorációs anyagként él a köztudatban, nem pedig képzőművészek eszközeként – elsősorban amiatt a zavaró tényező miatt, hogy a szemlélő meglátja a tükörben saját magát, az alkotó tehát nem tudja kontrollálni a hatást, amit a műalkotás hivatott kiváltani. Erre a szemléletre a 20. század alkotói kezdtek rácáfolni, például Constantin Brâncuși román szobrász, akinek Ferdics Béla szerint kifényezett bronzszobrai azt a problémát vetik fel, hogy vajon a tömeg vagy a visszaverődő fény a mű fontosabb eleme – vagy mind a kettő együtt.
Ferdics Béla munkássága azonban nem csupán ezt a vonalat viszi tovább, hanem az is központi kérdését adja alkotásainak, hogy hogyan állnak kölcsönhatásban abban a természeti környezetben, melyben elhelyezik őket. Míg a tárlat gerincét a tükörinstallációk adják, néhány kiegészítő alkotást is megtekinthetünk. Köztük Ferdics Béla régebbi alkotásait, melyeknek a Fényfogók nevet adta, és amelyek a fénytükrözés témájában készült alkotásai kiindulópontjának tekinthetők. A Fényfogók a vajkai In Situ művésztelepen keletkeztek évekkel ezelőtt, és arról tanúskodnak, hogy mennyire közel áll az alkotóhoz a természetművészet. Ék alakú tükörobjektumokról van szó, melyeket az alkotó vízzel töltött meg. Az objektumok mellett az előző kiállítási helyszínek fotódokumentációit is megnézhetjük – az alkotó saját kertjében is kísérletezett velük, illetve a nyárasdi hulladékgyűjtő telepen nyílt kiállításon is találkozhattak vele a látogatók –, miközben elgondolkodhatunk a víz mint természeti médium szerepéről, illetve arról, hogy hogyan viselkedik egy ilyen alkotás más és más természeti körülmények között.
A tárlaton láthatunk egy fa és üveg ötvözésével készített objektumot, illetve egy, kisebb négyzet alakú tükrökből álló mozaikszerű darabot. Az utóbbi mintázatát szintén a fény játéka inspirálta, a mintázatban állatformákat idéző testek vehetők ki, melyek primitív kultúrák rajzaira emlékeztetnek. Az apszisban pedig gömbölyített, homorú illetve domború üveglapokból készült tárgyakat látunk, melyek testrészleteket jelenítenek meg erősen leegyszerűsített, szinte absztrahált formában.
A minimalista formavilág az uralkodó elve ennek a kiállítási anyagnak. Ferdics Béla teljességgel maga mögött hagyta a díszítést. A letisztult formák irányába való törekvését egy önállósulási folyamatként értelmezi. „Képzőművészként most már jó pár éve elindultam egy úton” – mondja erről a folyamatról, mi pedig kíváncsian figyeljük majd, milyen fények vetülnek erre az útra.
A kiállítás megtekintéséhez szükséges időpontot egyeztetni, ezt a 0918 954 145-ös telefonszámon lehet megtenni.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.