A doktori címek hazai használatáról

Az utóbbi időben egyre több szakterületen szereznek doktorátust, s az RNDr., PharmDr., PhDr. stb. doktori címek tájékoztatnak is bennünket. Még nem is olyan régen úgyszólván csak az orvosok neve előtti MUDr. titulust ismertük – melyet egyetemi államvizsgájuk, nem pedig szigorlati eljárás alapján kaptak meg a végzősök. Egyikük-másikuk a magyar nemzetiségűek közül a magyarországi általános használatú Dr. jelzést írta helyette a neve elé egy-egy magyar nyelvű szövegben, nyilván abban a hiszemben, hogy ez a doktori címének magyar változata. Eláruljuk, ez a címnek nemcsak a magyar, hanem a magyarországi változata is. (És ez a két tény nem ugyanaz!) S az sem biztos, hogy ez a cím megalkotásának legjobb módja, mert – legyünk tárgyilagosak – az újabb alkotású címek az információközlés szempontjából többet mondanak.

Örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy mostanában egyre több pedagógus is doktorál, s egy részük használja is a PaedDr. címet. De az örömbe olykor üröm is vegyül, mert megtörténik, hogy ugyanabban a lapszámban egyik szerző a PaedDr., a másik a Dr. doktori címet írja a neve elé, holott mindkettő a PaedDr.-t szerezte meg. Ha valaki szóvá teszi ezt, a következő választ kapja a Dr. cím használójától: „Magyar vagyok, tehát a doktori cím magyar változatát használom.” Vagyis azt hiszik, a doktori cím megválasztása függhet a nemzetiségtől. Közölhetjük, hogy a doktori címek minden országban jogilag védettek: csak hivatalos eljárással szerezhetik meg az illetékes ország állampolgárai is. Ezt természetesen külföldi állampolgárok is megtehetik előzetes engedéllyel. Elfogadhatatlan tehát, hogy a Szlovákiában szerzett PaedDr. címét bármikor Dr. címmel cserélje fel bármelyik magyar nemzetiségű szlovák állampolgár. S ezek a tájékozatlan (?) személyek jogtalanul tesznek szemrehányást azoknak a lapszerkesztőknek is, akik cikkük alatt a nevük előtt a jogtalanul használt Dr. jelzést PaedDr.-re javítják. E nemkívánatos jelenség több emberben kelti azt a gyanút, hogy ezek a magyarországi címhez ragaszkodó pedagógusok talán a PaedDr. cím társadalmi értékét becsülik le.

De nem csupán arról van szó, hogy a Magyarországon már régóta hivatalos Dr.-t mi csak jogilag védett jellege miatt nem használhatjuk fel saját doktori címünk gyanánt, hanem arról is, hogy saját belföldi hivatalos szerveink is ellene vannak. A szlovákiai tudományos és pedagógiai címek helyes használatához kiadott módszertani eligazítás („Metodické usmernenie k používaniu titulov, čestných titulov a označení funkcií vysokoškolských učiteľov”) 2. pontja leszögezi: „A doktori címek (RNDr., PharmDr., PhDr., JUDr., PaedDr., ThDr.), amelyeket a sikeresen abszolvált szigorlati eljárás révén kapnak a jelöltek, a név előtt használatosak. (…) A titulusok feltüntetett rövidítéseit a maguk teljességében kell használni (kiemelés tőlem: J. I.), ugyanis a megrövidített változatú Dr. önmagában nem teljes, és tárgyi szempontból is zavaró.” (Mi ezt ugyan nem tárgyi szempontból minősítenénk zavarónak, hanem inkább a magyarországi jogi védettsége miatt.)

De ha már szóba került – akárcsak érintőlegesen is – a magyarországi és a szlovákiai doktori címek összehasonlításának kérdése, a legjobb szándéktól vezérelve megemlíteném azt is: noha itt most éppen egy magyarországi doktori cím védelmében emelek szót, egyben mint a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja jóakarattal ajánlanám a magyarországi illetékes hatóságoknak az ottani címhasználati rendszernek a felülvizsgálását és korszerűsítését is. Tudom, hogy ennek az ajánlásnak a megvalósításához a jó szándék és a jó tanács nem elég, hanem pénz is kell, de arra gondolva, hogy a magyar helyesírás legközelebbi újabb szabályozásával együtt – hiszen az 1984-től érvényes 11. kiadás megjelenésétől számított 28 év alatt is sok megoldásra váró új probléma vetődött már fel – megoldható lenne ez a kérdés is. Azt tapasztalom ugyanis, hogy a magyarországi tudományszervező hatóságoknak is gondot okoz az ottani tudományosfokozat-nevek hiányos rendszere, amely bizony korszerűbb rendszertagokkal való kibővítésre vár – gondoljunk csak pl. „az MTA doktora” fokozatra (amelynek talán odavalóbb „utódja” lehetne a latinból alakított DrSc. betűszói név (doctor scientiarum). Azt már csak mellékesen említem meg, hogy a latin nyelv alapján kialakított nevek nemzetközi viszonylatban is használhatóbbak lennének, mint a saját nyelvi alkotások. (Természetesen meg lehetne szerkeszteni a saját nyelvi megfelelőket is.)

Visszatérve eredeti témánkhoz, a doktori címek szlovákiai használatának problémájához, megemlíteném még, hogy ezekről többször konzultáltam Deme László professzorral, aki öt évig működött a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékén vendégprofesszorként, és jól ismerte a mi nyelvhasználati gondjainkat. „Nem lehet mindent, még a doktori címet is a nemzeti kérdés szemüvegén át nézni – figyelmeztetett –, mert amellett, hogy a doktorálás kérdése elsősorban tudományos kérdés, egyben jogi kérdés is.” Majd kifejtette, hogy minden országban jogilag meghatározott módon jelölik ezeket a titulusokat. Magyarországon a Dr. és a dr. jelölésmódokat tartották erre megfelelőnek, s ezek jogilag védett címek. A helyesírási szakértők is csak abban a kérdésben dönthetnek, hogy a gyakorlatban hogyan jelöljük ezeket a címeket; milyen előfordulási helyzetben írhatjuk őket nagy kezdőbetűvel (Dr.), milyenben kicsivel (dr.). Az egyetemi dokumentumokban természetesen azt is rögzítik Magyarországon is, milyen szakterületen szerzett doktori címet a jelölt, de magában a doktori címben ezt már nem tartották fontosnak feltüntetni. Az jár el tehát helyesen, aki nem nemzetiségi, hanem jogi szempontból nézi ezt a kérdést.

A magyar helyesírás szabályai című akadémiai kiadványban természetesen csak a Dr. és a dr. jelölési formákkal találkozunk. Ezekről azt kell tudnunk, hogy a családnevek előtt – vagy más kiemelt helyzetekben, pl. a mondat elején – a Dr.-t, vagyis a nagy kezdőbetűs változatot használjuk; a név után és a mondat belsejében a kis kezdőbetűset (dr.).

S mint már említettük, a doktori címek jogvédelem alá tartoznak. Ezeknek a címeknek azonban hathatós védelmet nyújt maga a társadalom is. A nem jogszerűen használó személlyel szemben az őt meg nem illető cím használatáért – akárcsak mások szellemi termékét jogtalanul felhasználó író, költő esetében – hamar kialakul az elmarasztaló társadalmi vélemény: idegen tollakkal ékeskedik. Ne éljünk hát vissza a címhasználattal, hanem tartsuk tiszteletben az érvényes szabályokat!
Jakab István