A csönd, a csönd, a csönd

A poszthumán csendről van szó, merthogy Kulcsár lírája valahol ezen az utóbbi években népszerűvé vált területen találja meg a helyét, amiért látható lépéseket is tesz. Ott, ahol „szeretetünk rutin és / szerelmünk menekültkérelem” (migráció, 45.), ahol „csendben vagyunk mint tömegsírban a mész / nem tud felkelni / a nap nem tud lemenni a hold / mindegy egyik sem látszik a ködben / csak a mesterséges fény dereng át” (címtelen, 71.). Olykor azonban mintha visszakalandozna egy még emberibb, bár nem különösebben élhető, második ipari forradalom utáni világba: „hát mégis élnek a régi szellemek” (igaz, ez a sor például a demencia című versből származik, 67.). De a humán élettér más versekben is visszaköszön, két fő téma köré szerveződve. Az egyik a környezetvédelem, vagy inkább annak az emlékezetére vonatkozó kérdések a csertési („a változás évének vasfüggönyén / áramlik át a történet”, pogány mise a csertési holtak testi üdvéért, 53.) és a verespataki katasztrófa kapcsán többször is. A másik téma pedig a családon belüli viszonyok kérdése, ahol bár szintén a devalválódott kapcsolatok villannak fel, azonban még jócskán humán perspektívából: „mondtam anyámnak anyám az élet az nem légzés és mozgás / nem a tekintet fókusza a még működő orgánumok zenéje / hanem nyelv is és mint ilyen (milyen?) apám már rég halott / na jó ezt nem így mondtam, hanem hogy anyám most nem alkalmas nekem beszélni” (a hívás, 68.).

Nyomasztó a mindenre kiterjedő csönd. „…az üresség ma senkinek sem nyoma” – olvasható a kötetnyitó, molylepkék a burában című versben a totális csönd lírai definíciója (7.). De persze nem csupán negatív értelemben áll be a csönd Kulcsár verseiben: „kezdetben teremté a csöndet” (ráhangolások [egy május krónikája], 86.). Bravúros például az a megoldás, ahogy a csönd megítélése gyökeresen megváltozik: „az ember félt a csendtől / mert halott / hát kitalálta az éneket / azóta a halál / nem jár többé lábujjhegyen” (uo., 84.) S ezzel már a kötet önreflexív rétegeit érintjük, mert mi is a vers? „…a vers az a semmi / a tapasztalat kudarca / s az elme sarkköri remegése / önmagam sáros, templomi bakancsnyoma / megalkuvó kerülése a halálnak” (IV., 15.). Ugyanilyen merész és sokszor innovatív (egy-egy ritka esetben talán erőltetett: „a hó vécéfehér”, V., 16.) képiséggel találkozunk a kötet azon verseiben, melyek a díszesebb versnyelvre helyezik a hangsúlyt, szemben más versek egyszerűbb, mondhatni epikus nyelvével. Valahol a két verstípus között helyezkedik el a (szerelmünk a leölt disznó). A vers az első mondatban leírt azonosítás: „Szerelmünk a leölt disznó és a halott család az asztal körül / és a részegségében bőgő böllér a disznó faránál” ciklikusságát láttatja, miközben egy kamera pásztázó tekintetével távolodik a disznóölés helyszínéről. A végén pedig úgy zárja körbe a látványt, hogy közben a metaforát forgó örvénnyé alakítja: „a disznóban másik / szerelmünk trichinózisa” (72.). Az átfordulásnak és a vers önmaga újragondolásának ötletes megoldása a kötet befejezése: a lírai én így gondol vissza májusi krónikájára: „azt hittem magamnak megteremtem / s lám a fonákját bámulom” (91.).

Kulcsár lírája és kötetszerkezete rendkívül tudatos. Az ismertetett megoldásokon, a motívumhálón és az önreflexión túl számos más megoldás is alátámasztja ezt. Itt most csak egyet emelek ki: A lap aljára zárt tördelésmód mintha a versek súlyát növelné, a légüres csendben lezuhanó ének a nem lábujjhegyen közeledő halált szólítja meg. 

A szakértők úgy vélik, már a negyedik ipari forradalom zajlik. Míg a harmadikat egyfajta kézművesség jellemezte, vagyis hogy az új technológiák a személyre szabott áru elkészítését teszik lehetővé, s így jobban hasonlítanak a gőzgép kora körüli és az azt megelőző időkre, a negyedik már megint csak Ford szalagmunkáit idézi, azzal a különbséggel, hogy emberek helyett gépek dolgoznak. Kulcsár kötete a bemutatott idegenség, a poszthumán világ ellenére, a szerelem, a szeretet és a tiszta természet utáni nosztalgiájával még felvillantja a „kézműves” világot. Ám a csönd sokkal nagyobb lesz a futószalag mellett dolgozó robotok között. 

Beke Zsolt

Március 21-én újabb Könyvespolc melléklettel jelentkezünk.

Kulcsár Árpád: A harmadik ipari forradalom csöndje

Fiatal Írók Szövetsége, 2017

97 oldal