Ha a szlovák agrárminiszterbe szorult betyárbecsület és önkritika, akkor haladéktalanul visszaadja a miniszteri megbízatását. Miért? Mert a száj- és körömfájás magyarországi megjelenése után Szlovákia kormányának minden eszköze adott volt ahhoz, hogy megvédje az ország mezőgazdaságát és állatállományát, mégsem tett semmit. A figyelmeztetések egyértelműek voltak: a járvány Magyarországon már felütötte a fejét, a szakértők vészjelzéseket küldtek, és minden adott volt ahhoz, hogy a hatóságok időben lépjenek. De mit tett a kormány és az agrárminiszter úr? Semmit! Tíz teljes napon át csak várták a sült galambot.
Mondjon le!
Nemcsak hogy késlekedtek a megfelelő intézkedések meghozatalával, hanem most, amikor a helyzet már kritikus, inkább azokat támadják, akik figyelmeztetni próbálták őket. Ahelyett, hogy kiállna a gazdák mellett és segítené őket, a miniszter nyilvánosan próbálta meghazudtolni Zsemlye Tamara millenniumi állattartót, aki az elsők között hívta fel a figyelmet a hatóságok brutális módszereire és mulasztásaira. Ez nemcsak erkölcstelen, hanem szégyenteljes is!
A miniszter inkább vádaskodik, és közben a járvány tovább terjed. Napról napra újabb településeket érint, városról városra, faluról falura. Az eredmény? Egyre több állatot kell levágni, egyre több gazdaság megy tönkre, és egyre nő a bizonytalanság.
Ebben az országban egyetlen politikus sem vállal felelősséget a rossz döntéseiért vagy a mulasztásaiért – sem erkölcsi, sem anyagi szempontból. Milliós károkat okoznak, társadalmi traumát idéznek elő, még sincs soha senki felelősségre vonva. Sőt, ha megkérdőjelezi valaki a rossz döntéseiket, még ők sértődnek meg. Na erre varrjon gombot valaki!
Az azonnali anyagi kompenzációkkal kapcsolatos ígéretekből sem lett valóság, idáig még egyetlen gazda sem látott egy centet sem, sőt 400 euróig terjedő büntetést jeleznek előre annak, aki nem jelenti be, ha rendelkezik haszonállattal a portáján.
Mindeközben a miniszter úr érzéketlen módon a televízióban „kolbásztölteléknek" nevezte azokat az állatokat, amelyeket a gazdák családtagként szerettek-szeretnek, nevükön szólítanak, és gondoskodnak róluk kicsi koruk óta.
A Csallóközben mindig is fontos volt a háztáji állattartás, mert ez nemcsak megélhetés, hanem hagyomány is. Felháborító és életszerűtlen, hogy azokra, akik csak néhány kecskét vagy disznót tartanak otthon a családjuk számára, ugyanazokat a szigorú szabályokat akarják rákényszeríteni, mint az ipari méretű dán farmokra vagy a Babiš-féle állattenyésztő üzemekre. Ez a két világ nem összehasonlítható! Nem szabad hagyni, hogy a Csallóközben tönkretegyék a háztáji állattartást, mert ezzel az ősidők óta létező életformánkat is elpusztítanák.
Szlovákia ha valaha is rendbe akarja hozni erkölcsileg ezt a válságot, akkor Richard Takáčnak felelősséget kellene vállalnia, és azonnal távoznia kellene a tisztségéből.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.