„A csirkék is előttünk járnak”

JUHÁSZ KATALIN

A héten Komáromban és Pozsonyban is felléptek A gyáva című darabbal, amelyet én tavaly láttam a Gombaszögi Nyári Táborban. A budapesti Thália Színházban felnőtt közönség előtt is játsszák ezt a drogos fiúról szóló, elgondolkodtató darabot, és Komáromban is tartottak egy előadást felnőtteknek. Másképp reagáltak, mint a középiskolások?

Igen, egészen másképp. Iskolákban játszani nagy kihívás, mert a történet a diákok mindennapi környezetében felerősödik. Minden előadás után megvitatjuk a témát a közönséggel, szakemberek bevonásával. Ilyenkor a srácok sokszor kényes kérdésekről is képesek beszélni, vagy felülvizsgálják az előítéleteiket az adott témában. A felnőtt előadásra kifejezetten „top-értelmiségiek” érkeztek, jót beszélgettünk utána. Jöttek Pozsonyból is kocsikkal, öröm volt látni, hogy akárhogy is alakul a politikai és a gazdasági helyzet, a színházszeretőket nem lehet kiirtani. Zömmel olyan szülők voltak, akiknek tizenéves gyerekeik vannak, és tájékozottak a drogtémában. Engem elsősorban a színház érdekel, nem pedig a prevenció, még ha ez az előadás használható prevenciós célra is. Viszont eleve olyanok jönnek el, akik nyitottak, szeretik a színházat, és ők is elsősorban előadásként nézik ezt a történetet. Nincs különbség a magyarországi és a határon túli előadások közönsége között, mint ahogy abban sincs, hogy ha ma valaki beüt néhány kulcsszót az internetes keresőbe, két percen belül tud rendelni indiai vagy kínai vegyi üzemekben, azonosíthatatlan anyagokból kotyvasztott szereket. Időnként eljutunk olyan iskolákba, ahol a pedagógusok többet tanulnak az előadásból, mint a gyerekek.

Talán csúnya szónak tartja a missziót, de szerintem ezt műveli ez a kis társulat évek óta. E tekintetben vannak már követőik Magyarországon?

Többen is játszanak hasonló előadásokat, főleg független társulatok, mint például a Káva és a Szputnyik. Szerintem mostanában a kőszínházak is egyre inkább nyitnak ebbe az irányba. Az Örkény Színháznak és a Katona József Színháznak is vannak érdekes, színvonalas ifjúsági előadásaik, ha nem is pont olyanok, mint a mieink. A misszióról pedig csak annyit, hogy nem szeretnénk a jótékony szerzetesek szerepében tetszelegni, hiszen mi ezt pénzért csináljuk, ha nem is óriási összegekért. Ez a hivatásunk, ebből próbálunk valahogy megélni. Nagyon örülök annak, hogy a szervezők vagy az iskolai alapítványok, akik, illetve amelyek kifizetik ezt a szerény összeget, többnyire azt mondják, hogy megérte, és máskor is szívesen látnak minket.

Említette, hogy a Nézőművészeti Kft. által megütött közvetlen hang, az interaktív hozzáállás és az alternatív szemlélet a kőszínházi produkciókat is megtermékenyíti. Tud erre konkrét példákat?

Nem igazán, mivel sosem beszélgettem erről kőszínházi rendezőkkel. Viszont az elmúlt évtizedek során sokféle közegben játszottam, független társulatokban és kőszínházi produkciókban egyaránt, és szerintem nem is kérdés, hogy a függetlenek által kikísérletezett, nagyon bátran és szabadon létrehozott előadások az egész szakmára jó hatással vannak. Új formákat, új hangot hoznak, amire a kőszínházi szakma éles szemű és hallású alkotói felfigyelnek.

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is fellépnek a Gombaszögi Nyári Táborban, méghozzá két darabbal.

A Klamm háborúja osztályterem-előadás, egy sikeres német monodráma, egy középiskolai tanár összeomlásának története, aki folyamatosan kommunikál a diákokkal. Ez volt az első ilyen jellegű előadás Magyarországon. Végigjártam vele a középiskolákat, négy nemzetközi díjat is kaptam érte, több mint kétszázszor játszottam szerte a világon, például Trencsénben is, szlovák felirattal. A másik egy Tasnádi Istvánnal közösen alkotott „őrület”, A fajok eredete, amelyet Mucsi Zoltánnal és Thuróczy Szabolccsal játszunk immár negyedik éve. Azt a problematikát kapargatjuk benne szarkasztikus humorral, hogy hogyan állhat az ember a teremtés csúcsán, és vajon tényleg ott kell-e állnia. Megjelenik benne a hajléktalanság problémája, a hazugság, az anyagiasság...

És a csirkékről se feledkezzünk meg, amelyek a filmművészet iránt is érdeklődhetnek. Ön szerint nekik kellene elfoglalniuk az ember helyét az evolúció csúcsán?

Szerintem a termeszhangyák a teremtés koronái, de a csirkék is jóval előttünk járnak. Ha a jelenlegi magyar politikai közéletet nézem, akkor biztos vagyok benne, hogy egy jól fejlett kakas túltesz rajtunk, embereken. Főleg a kommunikáció terén.