A Broadway után Hófehérke

Howard Lloyd: „A magyar közönség nagyon tudja, mit akar látni”Dömötör Ede felvételeMás a magyar meg az angol színház, mondta a minap a fiatal angol színházi alkotó a Komáromi Jókai Színházban, ahol hamarosan gyártani kezdik a Hófehérke meg a törpék című meseoperetthez tervezett kulisszáit. Ebben a várakozásban beszélgettünk a 34 éves tervezővel.

Milyen különbség van az angol és a magyar színházi világ között?

Magyarországon még élnek a hagyományok. Kicsik, nagyok, az egész család jár színházba. Angliában ilyesmi nem létezik. Ott már minden a pénzről szól. A színházban leginkább a nagy musicalek a kelendőek, a nézők a színház helyett a számítógépes játékok felé fordultak. Nincsenek repertoárszínházak. Meglepődtem, hogy Magyarországon a színházaknak van állandó tervezőjük. Angliában minden színház egy adott darabra hirdet tervezőt és teljes szereposztást. Ezek az alapvető különbségek. Az infrastruktúra, a munkamorál, az emberek ugyanolyanok.

Hol érzi jobban magát?

Budapesten.

Mindig zenés darabok díszleteit tervezte? Annak idején hogyan került kapcsolatba a zenés színházzal?

Cardiffban, ahol tanultam, állandóan a zenés műfaj felé irányítottak. Az első munkám egy BBC rádiós koncert volt. Bernstein miséje. Angliában jellemző, hogy koncertekhez is terveznek díszletet. A diploma megszerzése után nagy tervezők mellett dolgoztam Londonban. Ebben nagy szerencsém volt. John Napier asszisztense lettem, aki a nagy musicalek, a Nyomorultak, a Macskák, a Miss Saigon díszleteit tervezte.

Úgy tudom, Broadway-produkcióban is dolgozott.

Tim Goodchild oldalán, a Taboo című musical díszletein. A darab Boy George életét mutatta be, ő maga volt a főszereplő. Tim Goodchild arról híres, hogy Londonban a West Enden az elmúlt harmincöt évben minden évadban tervezett. A régi iskola nagy mestere. A Taboo előtt például a Queen együttesről szóló musical díszleteit álmodta színpadra. A Taboo először Kanadában ment, utána vitték New Yorkba. Nem aratott nagyon nagy sikert. Az angol élet és mentalitás volt a darab alapja, túl angol volt az amerikaiaknak. Nagyon élveztem a munkát, Tim Goodchild egy élő legenda.

Van kedvence az önálló munkái közül?

Nagy kedvencem volt a Woolamaloo című gyermekdarab, amit a skót tévének terveztem. Szinte határtalan volt a költségvetés, elereszthettem a fantáziámat a bábos mese tervezésekor. A tévés díszletek persze drágábbak, mint a színházi kulisszák.

Hogyan került a Komáromi Jókai Színházba?

Pille Tamás, a rendező együtt lépett fel a feleségemmel egy műsorban, mint táncos-komikus. Akkor említette, hogy a Hófehérkén dolgozik. Megnézte néhány munkámat. Néhány nap múlva csörgött a telefon, és Tamás megkérdezte, volna-e kedvem megtervezni a meseoperett jelmezeit és díszleteit. Elvállaltam. Később a bábok tervezésére is megkért.

Ennyire szereti a Hófehérke-sztorit?

Szeretem a meséket. Sokan könnyű feladatnak tartják, pedig sokkal nehezebb meséhez tervezni. A Hófehérke meg a törpék kulisszái az egyik legösszetettebb díszlettervem. Ez egy nagy szerkezet, melybe kisebb belső trükkök kellettek, hogy mindent tudjon, amit tudnia kell. Apró csodák várják majd a nézőket. A gyermeket a színházban el kell varázsolni. Azt kell éreznie valamennyi pillanatban, hogy különleges dolog történik. Ez a mai világban, amikor a gyermekek már mindenhez hozzászoktak, még nehezebb.

Mi a véleménye a Komáromi Jókai Színház épületéről?

A retro a kedvencem. Még ma is élőnek, modernnek érzem ezt a stílust. Nagyon szeretem ezt a színházat, jobban tetszik, mint egyik-másik, ahol már dolgoztam.

Gyakran ül próbákon?

Hogyne! Rajta tartom a kezem a produkción, ahogy az angolok mondják. Nemcsak megtervezem a díszletet, hanem törődök is vele. Amióta Magyarországon élek, ezt egyre inkább megtehetem. Budapesten, a Nemzeti Színházban például a Madhouse színházi társulattal dolgoztam. A rendezővel meg a színészekkel három hétre bezárkóztunk egy szobába, és szüntelenül dogoztunk, újabb és újabb variációkat találtunk ki. Nem kellett volna ott lennem, de boldogan vettem részt az alkotó munkában. Sok tervező talán nem is ad az ilyesmire, de én szeretem, ha a színészekkel oldott a kapcsolatom a próbafolyamat során.

Van valami eredeti, sajátos stílusa? És elfogadják-e azt a színházak, vagy kompromisszumok árán kerülnek a díszletei, jelmezei a néző elé?

A munkám fele arról szól, hogy kompromisszumokat kötök, anélkül persze, hogy a művészi koncepciómat feladnám. Néhány színházban az első makettre azt mondják, hogy ez drága, egy másikban kapásból elfogadják.

Komáromban azonnal bólintottak?

Az igazgató úrnak tetszett a terv.

Még nem tervezett angol tervező szlovákiai magyar színházban. Hogyan éli meg, hogy ön az első?

A nyáron Egerben is az első angol tervező voltam, a West Side Story jelmezeinek tervezését bízta rám Harangi Mária rendező. A díszlet Romvári Gergő munkáját dicsérte. Nagyon jó érzés volt ott tervezni. Izgalmas feladat ez a Komáromi Jókai Színházban is, mert a magyar közönség nagyon tudja, mit akar látni. Bizakodom. Eddig még nem kaptam rossz kritikát.0