A bezárkózós lemez

Ez a besorolhatatlan csodabogár nem kapkodja el az alkotást: 2015-ös albumának bónuszolt kiadása 2017-ben jelent meg, viszont azok sem új dalok voltak. Tavaly viszont két szerzeményt is kiadott, idén pedig még egyet, mielőtt február közepén megjelent az új album, a The Slow Rush. 
Ez a kiéheztetés egyébként nem volt szándékos, mivel több mellékprojektet is működtet, producerkedik mások lemezein, és persze koncertezik is. Ráadásul közben Kaliforniában is vett magának egy lakást stúdióval, amely a 2018-as erdőtűzben majdnem teljesen leégett. Odalett egy csomó hangszere, csak a laptopját tudta megmenteni, ezért is késett az új lemez majdnem egy évet. 

Sajátos hangulatú, pszichedelikus rockzenét hallhatunk ezen a negyedik korongon (is). A tizenkét dal között van egészen laza, táncba hívó, lebegős agytágító és komorabb, zúzósabb is. A hetvenes évek progresszív rockjából indul ki, és eljut egészen az acid house-ig, sőt az R&B-ig. A középtempós, gazdagon hangszerelt, okos dalok dominálnak, ahogy azt már megszokhattuk.

Kevin Parker nagy perfekcionista, ez hallatszik az anyagon. Az is, hogy senkitől nem kér tanácsot. De tudjuk, hogy sokféle zenét hallgat, abszolút képben van az aktuális trendeket illetően, csupán azért, hogy elkerülje őket (Travis Scottal és Kanye Westtel is dolgozott, illetve inkább azok ketten könyörögték be magukat hozzá a stúdióba). 

Az új dalok épp csak annyira közelítik meg a mainstreamet, hogy elő lehessen őket adni nagy fesztiválokon és arénákban, amelyeket Parker, illetve a Tame Impala ma már simán megtölt. A The Slow Rush megjelenését eredetileg tavaly áprilisra időzítette, a coachellás fellépése előtti hétre, hogy a rajongók már felkészülten érkezzenek az USA legmenőbb fesztiváljára. Ez a húzás sajnos nem sikerült, de kár is lett volna összecsapni az albumot emiatt. Az első kislemez, a Patience nyomokban yacht-rockot is tartalmaz, ezért sokan értetlenül fogadták annak idején. A Borderline már jobban előrejelezte, milyen lesz az album, de februárra ezt is újrakeverte, hogy még véletlenül se ugyanazt kapjuk, mint tavaly. 

Markáns dallamok, érdekes akkordmenetek, unásig ismert zenei megoldások kicsavarása, már-már parodizálása jellemző erre az anyagra, amely egyszeri hallgatásra még nem adja meg magát. Idő kell hozzá. Legjobb talán bezárkózni vele a lakásba, ami most úgyis nagyon aktuális… 

Tame Impala, The Slow Rush, Trouble In Mind Records 2020