Záródnak az uniós ajtók

Diszkrimináció lenne, ha korlátoznák a jóléti kedvezmények igénybevételét a jelenlegi tagországok, ugyanis tiltja az uniós jog. A kérdés körüli vihart a csatlakozó országok állampolgárainak uniós munkavállalásáról tett brit és a dán kijelentések kavarták.

Bár korábban mindkét ország munkaerőpiaca megnyitása mellett döntött, a csatlakozás előtti végjátékban megijedtek attól, hogy a „szegény” országok munkavállalói a jóléti rendszertől csábítva, a szociális juttatások reményében elözönlik a jelenlegi tagállamokat. Mindkét ország vezetése elgondolkodott azon, hogy a Tony Blair által „kedvezményturistáknak” nevezett kelet-európaiak távoltartása érdekében mégiscsak korlátozzák az újak uniós munkavállalását. A bekeményítésre a most csatlakozók is kemény szavakkal válaszoltak.

Szembekerülhetnek az uniós joggal azok az EU-tagállamok, amelyek – miközben alaphelyzetben megnyitják munkaerőpiacukat az újonnan csatlakozó országok munkavállalói előtt – különböző módon korlátozni kívánják a jóléti kedvezmények igénybevételét. Ha ugyanis egy állam a piac megnyitása mellett döntött, a szociális kedvezmények igénybevételénél a hazaiakkal azonos bánásmódot kell biztosítania a belépők munkavállalóinak. Az Európai Bizottság hivatalos állásfoglalását a brit és dán tervek tették szükségessé, melyek szerint a két ország ugyan lehetővé teszi a szabad munkavállalást, a szociális kedvezmények igénybevételét azonban korlátoznák és szigorítanák, hogy a visszaélések lehetőségét kizárják.

Ez pedig a korábban nyitni kívánók visszatáncolását is jelentheti. Komoly gondokat okozhat ugyanis a tagállamok jóléti rendszerében, ha a Kelet-Európából érkező munkavállalók például hat hónap munka után – a saját viszonyaikhoz képest busás – munkanélküli segélyeken kezdenek el élni. A veszély kivédésének érdekében, úgy tűnik, majdnem mindegyik jelenlegi tagállam élni fog a kétéves korlátozás lehetőségével.

Nannette Ripmeester, az Expertise in Labour Mobility nevű rotterdami tanácsadó cég vezetője szerint az átmeneti korlátozások hátterében meghúzódó félelmek megalapozatlanok. A szakértő szerint nem kell tartani az „olcsó munkaerő beözönlésétől”, bár a csatlakozó országokból az alacsonyan képzettek feltehetően nyugatra fognak áramlani, de ez sem lesz jelentős mértékű. Véleménye szerint a munkalehetőségek száma szerint fognak eloszlani az unió munkavállalói. „Az új tagállamokban is rengeteg új lehetőség lesz, sok ember éppen azokra fog lecsapni, és oda megy dolgozni” – mondta az EurActivnak adott interjúban Ripmeester. Vizsgálatai szerint nem csak a kelet–nyugat irányú agyelszívástól kell tartani. „Lehet, hogy kezdetben ez történik majd, de nagyon nagy esély van arra, hogy emellett az ellenkező folyamat is beindul, mivel Kelet-Európában sok multinacionális cég nagy lehetőséget lát a piaci előnyök kiaknázásában – és lehet, hogy a helyi munkaerő helyett magukkal hoznak saját képzett munkavállalókat” – hangsúlyozta Ripmeester, aki jelenleg útmutatót állít össze a 10 új tagjelölt országban való munkavállalásról. (fg)