VILLÁMINTERJÚ IVO SAMSON KÜLPOLITIKAI ELEMZŐVEL

Mást-mást jelent Európa, főleg annak franciabarát része és Szlovákia számára. A jelenlegi szlovák politikai garnitúra valószínűleg – a folytonosságban bízva – jobban örülne annak, ha George Bush maradna az államfő. Viszont, ha John Kerry győz, akkor sem változik meg az USA külpolitikai irányultsága, vagyis Szlovákia gyorsan alkalmazkodhat az új helyzethez. Akárki is lesz az elnök, a kulcsfontosságú kérdésekben nem áll be fordulat, legalább egy évig az iraki és afganisztáni akcióban, valamint a terrorizmus elleni harcban sem történik lényeges változás. Mindkét jelölt hangsúlyozta: a terrorizmus ellen keményen és intenzíven kell fellépni, a kampány során próbálták túlszárnyalni egymást, ki fog hatékonyabban küzdeni a terroristák ellen. Vagyis Szlovákiát továbbra is örömmel fogadják szövetségesként.

Mégis, melyikük lenne jobb?

Túl sokat kíván tőlem, elemzőként felülnézetből és elfogulatlanul kellene véleményt mondanom, személyes benyomásaim nem érdekesek. A szlovákiai külpolitika folytonosságának biztosítása szempontjából talán jobb lenne, ha továbbra is a republikánusok maradnának hatalmon. Mivel azonban Szlovákia májustól az Európai Unió tagja, és aktívan bekapcsolódik az európai kül- és biztonságpolitikába, így nekünk is érdekünk Európa és Amerika közeledése, valamint a jelenleg létező bizonyos nézeteltérések tisztázása, vagyis talán előnyösebb lenne, ha mégiscsak John Kerry nyerne. Mert – mint mondtam – az amerikai külpolitika nem fog változni, viszont Európában bekövetkezhet egy optikai és pszichológiai törés, Európa és Amerika közelebb kerülhet egymáshoz, megtörhetne a jég, hiszen az új emberrel elkezdődhetnének valamilyen tárgyalások, mindkét fél kompromisszumra törekedhetne.

Az amerikaiaknak mi lenne jobb?

Amerika már elindult bizonyos irányban, a háború útjára lépett, legalábbis gyakran hallani olyan megállapítást, hogy Amerika most éli meg a negyedik világháborút – a harmadik a hidegháború időszaka volt. Ha az amerikaiak be akarják fejezni az elkezdett művet, akkor az USA jövője szempontjából, hosszú távon kifizetődőbb lenne, ha a republikánusok betetőzhetnék a terroristák ellen indított harcukat.

Különbséget lehet-e tenni az amerikai és az európai várakozások, illetve igények közt?

Az európai elvárások egyszerűbbek. Európát nem érdeklik az amerikai belügyek, az ottani adók, vámok, az acélgyártás, hanem elsősorban a külpolitikára összpontosítanak, és főleg arra várnak, hogy az új, demokrata államfő, azaz Kerry gyökeresen megváltoztatja az USA hozzáállását a külügyekhez. Csakhogy ez utópia, mert ez sosem fog bekövetkezni, mármint Kerry sem jelentene gyökeres változást. Amerika szemszögéből bonyolultabb a helyzet, mert valahol a háttérben ott leselkedik a nagy ellenség, akinek mindegy, hogy az USA-nak milyen elnöke van.

Kerry azért sem változtatna az ország külpolitikai irányultságán, hogy bizonyítsa: ő nem Bush, sőt jelentősen különbözik riválisától?

Nyilvános fellépéseik, tévévitáik és a sajtóban megjelent elemzések alapján úgy vélem, e téren nincs lényeges különbség közöttük. Rengeteg az átfedés, csak más-más dologra helyezik a hangsúlyt. Bush és Kerry egyaránt azt szeretné, ha az afganisztáni küldetés folytatódna, az európaiak pedig jobban bekapcsolódnának a katonai misszióba. Bush az iraki bevetés korlátlan folytatását szorgalmazza, Kerry pedig csak addig maradna Irakban, amíg nem találnának jó megoldást, amíg nem sikerül stabilizálni a helyzetet, ami szerintem csak retorikai fordulat, azaz lényegében mindketten ugyanazt mondják. Ami a Közép-Keletet illeti, egyformán támogatják Izraelt, és még Kerry is elismeri az izareli és palesztin területeket elválasztó biztonsági fal szükségességét, bár ez a kérdés szembeállította egymással Európát és Amerikát. A szeptember 11-ei tragédia után kidolgozott terrorizmusellenes doktrínát, amit Bush vezetett be, Kerry is fontosnak tartja, úgyhogy rengeteg a közös pont programjaikban. A különbség csak annyi, hogy a demokrata politikus körültekintőbben közelít bizonyos problémákhoz, hajlandó engedményekre, a nemzetközi kérdésekben konszenzusra törekszik. (sza)