Ütköző agrárpiaci álláspontok

Az Európai Unió és a társult országok mezőgazdasági minisztereinek az EU-bővítés agrárpolitikai vonatkozásairól folytatott tegnapi brüsszeli tanácskozása előtt az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta tanulmányát, amely a Európai Unió bővítésének gazdasági és szociális vetületeit taglalja, mind az EU, mind pedig a tagjelölt országokra nézve. A dokumentum az unió közös tárgyalási pozíciójának alapjául szolgál majd, amelyre Brüsszel várhatóan heteken belül javaslatot tesz. A brüsszeli bizottság szakértői több alternatívát dolgoztak ki, s arra a megállapításra jutottak, hogy mindkét fél, tehát az EU és a társult országok számára egyaránt előnyös az unió kibővítése. Úgy vélik, az EU-n kívül maradás lenne a legrosszabb és a közép- és kelet-európai országokra nézve a legfájdalmasabb megoldás. „A kívülmaradás főleg a tejtermelést és a szarvasmarhaszektort sújtaná” – idézi a brüsszeli bizottság sajtóanyaga Franz Fischlert, az EU mezőgazdasági főbiztosát, aki szerint a tanulmány azt a világos üzenetet is közvetíti, hogy „nincsenek kitöltetlen csekkek. A tagjelölt országok csak akkor aknázhatják ki az EU-tagság előnyeit, ha teljesítik az agrártermelésre vonatkozó uniós előírásokat. Ehhez végre kell hajtaniuk a szükséges szerkezetátalakításokat, különösen az állattenyésztésben.”

A bizottság mezőgazdasági főigazgatósága által készített elemzés egyik fő következtetése az, hogy a csatlakozás után mindenképpen jelentősen emelkedni fog a tagjelöltek gazdálkodóinak jövedelme, miközben a kibővített uniót nem fenyegeti nagyobb piaci egyensúlyhiány. A tanulmány készítői azt is kiszámolták, hogy ágazatokra lebontva mit eredményezne az EU-bővítés (az uniónak és a tagjelölteknek egyaránt), ha az újonnan csatlakozók egyáltalán nem részesülnének közvetlen agrártámogatásokban; ha a csatlakozás pillanatától megkapnák a 100 százalékos közvetlen támogatást; valamint ha Brüsszel 10 éven keresztül fokozatosan növelné a közvetlen kifizetések összegét (lásd táblázatunkat). Számításaik szerint az új tagországok gazdáinak jövedelme a taggá válás utáni első években még akkor is átlagosan 30 százalékkal nőne, ha egyáltalán nem részesülnének a közvetlen uniós agrártámogatásokból. A legnagyobb növekedés – állítják Brüsszelben – Csehországban (60 százalék), Lettországban (59 százalék), Észtországban (55 százalék), Szlovákiában (45 százalék) és Lengyelországban (35 százalék) következne be. Ha az EU-tagjelöltek termelői a csatlakozás első napjától a támogatások 100 százalékát megkapnák, jövedelmük egyik napról a másikra a nemzeti átlag több mint a kétszeresére emelkedne, ami a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével járna. Ez a támogatási rendszer jelentős társadalmi feszültségekhez vezetne a társult országokban – a tanulmány készítői tételesen a magyar és a cseh agrártermelőket említették –, megszüntetné az ösztönzést a mezőgazdaság modernizálására és hátráltatná a mezőgazdasági szerkezetátalakítást. Az Európai Bizottság éppen a társadalmi egyenlőtlenségekre hivatkozva szorgalmazza inkább a közvetlen támogatások fokozatos bevezetését, 2004-től 2006-ig 25%, 30%, majd 35%-os szinten.

A tagjelölt országok megértik ugyan az EU álláspontját, ám a brüsszeli javaslatot – egyenlő elbánást követelve – maradéktalanul elutasítják. Cáfolják azt az állítást is, hogy súlyos gazdasági és szociális problémát eredményezne az egyes társult országokban, ha az Európai Unió megadná a közvetlen támogatások teljes összegét. Állításukat egyebek között az Európai Mezőgazdasági Szolgáltatási és Garanciaalap (EAGGF) számításaival is alátámasztják, amely Szlovákia esetében például megállapította, hogy a közvetlen támogatásként juttatandó pénz (2002-es szinten mintegy 12 milliárd korona lenne) nem lenne elegendő a mezőgazdasági géppark egyszerű felújítására (cca. 10 milliárd) és a mezőgazdasági és nemzetgazdasági átlagárak közti különbségek (3,6 milliárd korona) kiegyenlítésére sem. (G. A.)

Csökkenne a termelés rentabilitása

Az Agrárgazdasági Kutatóintézet (VÚEPP) előzetes számításai szerint 25 százalékos közvetlen kifizetés esetén több növény termesztésének rentabilitása jelentősen csökkenne, a búza esetében a viszszaesés elérné az 50 százalékot is. Az energiaárak jelentős emelkedése miatt érezhetően megugrik majd például a műtrágyák ára, ami kihatással lesz a többi növény termesztésének termelékenységére. A legkedvezőtlenebb helyzetbe azok az ágazatok kerülnek majd, amelyek még ma sem versenyképesek, ilyen például a sertéstenyésztés és a burgonyatermesztés is. Az utóbbi terményekre azonban az EU nem fizet közvetlen támogatásokat. (gyor)