Felettébb szűkmarkú felajánlás

Az Európai Bizottság még január végén nyilvánosságra hozta munkaanyagát, amelyben a testület a tíz tagjelölt számára 25 százalékos átmeneti szintet javasolt az agrárbüdzsé felét kitevő közvetlen kifizetések mértékére. A javaslat szerint a támogatás tíz év alatt folyamatosan nőne. Megfigyelők szerint aligha várható, hogy Brüsszel érdemben javít a bizottság januári munkaanyagához képest. A közös tárgyalási álláspontról a miniszteri tanács bővítési munkacsoportja hetente egyeztet. A május eleji tanácskozásról kiszivárgott hírek alapján a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung az egyik résztvevőre hivatkozva azt írta, hogy „az Európai Unió keleti bővítése zsákutcába került”. A tagjelölt országok ugyanis képtelenek megegyezni a csatlakozó országoknak nyújtandó támogatások mértékéről. Az elfogadott ütemterv szerint a tagországok külügyminisztereinek június 10-ig kellene közös nevezőre jutniuk, ám a nettó befizetők előbb a termelési kvótákról és más „technikai” kérdésekről akarnak tárgyalni a társult országokkal. (Ľubomír Miček, Szlovákia fő mezőgazdasági tárgyalója lapunknak elmondta: hazánkkal június 20-án folytatódnak a technikai egyeztetések.) ĺgy a csaknem 30 milliárd euróra rúgó, közvetlen támogatásokkal kapcsolatos vita megoldása jelentősen elhúzódhat.

A brüsszeli szakértők számításai alapján mindkét fél, tehát az EU és a társult országok számára egyaránt előnyös az unió kibővítése. Úgy vélik, az EU-n kívül maradás lenne a legrosszabb és a közép- és kelet-európai országokra nézve a legfájdalmasabb megoldás. Franz Fischler, az EU mezőgazdasági főbiztosa szerint a kívülmaradás főleg a tejtermelést és a szarvasmarhaszektort sújtaná leginkább.

Az új csatlakozóknak szánt alacsony támogatottsági szintet főleg az erős mezőgazdasággal rendelkező, illetve a nettó befizető országok forszírozzák, így elsősorban Nagy-Britannia, Németország, Svédország és Hollandia (lásd grafikonunkat). A tervezetben foglalt mértéknél magasabb szintet az eddigi megnyilatkozások alapján egy tagállam sem lát jónak. A hozzájárulás növelésére főleg a választások előtt álló tagállamok nem hajlandóak, hiszen egyik párt sem szívesen tűzi zászlajára a bővítés miatti növekedő terheket. Az erős agrárlobbival rendelkező országok ugyanakkor a verseny fokozódásától tartanak az új tagállamok felvételét követően, ezért bánnának szűkmarkúan az agrártámogatásokkal.

Az Európai Bizottság a közvetlen támogatások szakaszos növelését javasolta. Az említett négy ország e javaslatról csak azután akar állást foglalni, hogy ismert lesz a közösségi agrárpolitika reformja. Franz Fischler óva intett attól, hogy az EU-csatlakozást és az agrárpolitika reformját egy kérdésként kezeljék. Mellesleg a brüsszeli bizottság mezőgazdasági főigazgatósága szerint az új tagországok gazdáinak jövedelme a taggá válás utáni első években még akkor is átlagosan 30%-kal nőne, ha egyáltalán nem részesülnének a közvetlen uniós agrártámogatásokból. A legnagyobb növekedés, Csehországban (60 százalék), Lettországban (59%), Észtországban (55%), Szlovákiában (45%) és Lengyelországban (35%) következne be. Ha az EU-tagjelöltek termelői a csatlakozás első napjától a támogatások 100%-át megkapnák, jövedelmük egyik napról a másikra a nemzeti átlag több mint a kétszeresére emelkedne, ami Brüsszel, szerint a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével járna. Az EB éppen erre hivatkozva szorgalmazza inkább a közvetlen támogatások fokozatos bevezetését, 2004-től 2006-ig 25, 30 és 35 százalékos szinten.

Az EU-ban megfogalmazott érvek szerint a teljes körű, átmenet nélkül folyósított támogatások nem ösztökélnék a gazdákat hatékonyságnövelésre, és akadályozná az agrárium struktúraváltását is. Ezenkívül az unió aggályosnak tartja azt, hogy a szubvencióra jogosultak a támogatásokat beruházások helyett személyes jellegű eszközökre költenék, ráadásul a hirtelen jövedelemnövekedés a gazdák és a nem mezőgazdaságban foglalkoztatott vidéken élők között társadalmi feszültségekhez vezetne. Másként vélekednek az érintett országok. Szerintük hátrányos megkülönböztetés érné a közép- és kelet-európai agrártermelőket, ha kisebb támogatásban részesülnének, mint uniós társaik. Szociális feszültségek sem várhatók, hiszen például a szlovákiai agrártermelők jövedelme az országos átlag alig 76 százalékát éri csak el. A támogatások elherdálása sem valószínű, hiszen a direkt támogatásokhoz hasonló, jelenleg alkalmazott földalapú támogatásokat is szigorú viszszaigazolás alapján juttatják el a gazdákhoz. (gyor)

A január végén közzétett bizottsági javaslat szerint az uniós költségvetésből az első három évben (2004 és 2006 között) a tagjelöltek összesen 40 milliárd euróra számíthatnának. Becslések szerint ennek mintegy fele Lengyelországnak jutna.

Nemcsak a bevételi, hanem a kiadási oldal is vita tárgya lehet a tagjelöltekkel folytatott tárgyalásokon, hiszen az EU-tagok a jelöltektől elvárják, hogy a csatlakozás után rögtön befizessék a teljes tagsági hozzájárulást a közös büdzsébe. Az EU 800 millió euró éves összeget különít el az új tagok számára arra az esetre, ha azok a gyors befizetések – de csak fokozatos uniós kifizetések – következtében nettó befizetői pozícióba kerülnének. (f)