Ultimátumot szabott

A brit The Daily Telegraph kiemelte: George Bush az amerikaiak értésére adta, hogy közülük való, nem pedig kívülálló kritikus. Megtette azt, amit Bill Clinton soha nem mert volna: a jóról és a rosszról beszélt, miközben Istenhez fordult. Amerika jövőjét és elszántságát emlegette, nem pedig annak sebeit. Bush személyében az amerikaiak nagyszerű politikai vezetőre találtak. Az orosz Nyezaviszimaja Gazeta meglátása szerint Bush mind a nemzetközi közösségnek, mind Iraknak ultimátumot szabott. Beszédével választás elé állította az ENSZ tagállamait: támogatást kérünk tőletek, de csak akkor, ha csakugyan támogattok bennünket. Ha nem, akkor nincs rátok szükségünk. Ez némileg azokra a szavakra emlékeztet, amelyeket tavaly szeptember 11. után mondott Bush: vagy a mi oldalunkon álltok, vagy a terroristákén. A torinói La Stampa megállapította: az amerikai elnök 12 hónapon át vezette hazáját a terrorizmus ellen vívott harcban, amelyhez példátlan szövetséget kovácsolt egybe népekből és erőforrásokból. Most azonban fordulni látszik a lapjárás. A napirend következő pontja Szaddám Huszein. Fennáll a veszély, hogy Bush magára marad, és az általa kovácsolt koalíció felbomlik. Utóbbit máris fellazítják a szövetségesekkel támadt politikai súrlódások, a Moszkvával és Pekinggel zajló stratégiai vetélkedés, valamint az Amerika-ellenes érzések, amelyek átjárják az arab világ jelentős részét. A Barcelonában kiadott El Periódico de Catalunya szerint Bush szavai ellentétben állnak a tetteivel. Utóbbiak alapját az olajkészletek fölötti uralom, a gyöngékkel szemben mutatott fukarság és az olyan partnereknek nyújtott támogatás képezi, amelyek nem éppen a demokrácia mintaképei.