„Senkinek sincs szándékában falat emelni”

A két német állam 1949-es megalakulása és a berlini fal 1961. augusztusi megépítése között mintegy 3 millió keletnémet állampolgár menekült el az NDK-ból Nyugat-Németországba (köztük Hans-Dietrich Genscher, későbbi nyugatnémet külügyminiszter). A pillanatok alatt levert 1953. június 17-i berlini munkásfelkelés már korán jelezte az ulbrichti rezsimnek, hogy Sztálin halála után megváltozott az emberek viszonya a szocializmushoz, a tervgazdálkodáshoz, a jegyrendszerhez.

A kelet-berlini vezetés mind szorultabb helyzetbe került: a különleges státusú Nyugat-Berlinen keresztül gyakorlatilag ki-be lehetett járni az NDK-ba. A kémek is otthonosan érezték magukat a Spree folyó nyugati partján, noha fel-felröppentek olyan hidegháborús pletykák, hogy a kelet-berlini kommunisták falat szándékoznak felhúzni a város orosz zónája és az amerikai–brit–francia övezet között. 1961. június 15-én, alig két hónappal a tragikus építkezés megkezdése előtt a 68 esztendős Walter Ulbricht a Német Szocialista Egységpárt garanciájaként leszögezte: „Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten...” Az azóta legendássá lett „Senkinek sincs szándékában falat emelni...” kezdetű beszéd ekképpen folytatódott: „Amint már korábban is mondtam, szerződéses kapcsolatra törekszünk Nyugat-Berlin és a Német Demokratikus Köztársaság között. Ez a legegyszerűbb és legnormálisabb módja ezen kérdés szabályozásának.” Ulbricht kijelentése a politikai cinizmus iskolapéldája volt, ugyanis augusztus 13-án megkezdődött a német nép kettészakítottságának szürke szimbólumává vált „Mauer” felhúzása.

Nyugat-Berlin akkori kormányzó főpolgármestere a későbbi bonni kancellár, Willy Brandt volt: élete egyik legszomorúbb napja lett 1961. augusztus 13-a. A beton-szögesdrót monstrum ellen már augusztus 16-án negyedmillió nyugat-berlini tiltakozott Brandt „munkahelye”, a Schöbereg kerületi Városháza előtt, követelve, hogy a szövetséges hatalmak energikusan válaszoljanak a kommunisták lépésére, és őrizzék a város szabadságát. Hat nappal a fal felhúzása után Lyndon B. Johnson amerikai alelnök Nyugat-Berlinbe repült, és Washington szolidaritásáról biztosította a várost. Rengeteg kritika érte Konrad Adenauert, hogy csak bő egy héttel a tragikus események után látogatott a Spree-parti metropolisba. A bonni kancellár azonban megnyugtatta a berlinieket: „...bár a helyzet komoly, de nincs ok a pánikra”.

A vélemények a NATO-tagországokon belül is megoszlottak arról, hogy a kelet-berlini vezetés avagy Nyikita Hruscsov és moszkvai csapata volt-e főként felelős a fal felhúzásáért, mely bebetonozta a német újraegyesítés ügyét is. A belnémet határokon, illetve a falnál történt szökési kísérletek során mintegy ezer ember vesztette életét: az utolsó halálos áldozat egy 20 éves keletnémet srác volt 1989 elején, Berlinben. A falnál több mint 900-szor lőttek, 239 embert öltek meg menekülés közben, kétszáznál többen megsérültek.

A berlini fal végül is 28 évig állt. A keleti oldalán szürke, farkaskutyákkal és kalasnyikovos katonákkal őrzött „Mauer”-t Nyugat-Berlinben tarka graffitik díszítették. Bánják is már a berlini honatyák, hogy röviddel a belnémet határok kinyitását követően, villámgyorsan „eltakarították” a főváros, Németország, sőt egész Európa megosztottságát szimbolizáló beton-szögesdrót mementót. Ma a turisták bánatára már csak itt-ott maradt falemlék.

Viszont a németek fejében, szívében nem omlottak le teljesen a falak. Óvatos becslések szerint az EU legnépesebb államában a polgárok 10-15 százaléka nem bánná, ha visszafordulna a történelem kereke. Az „ostalgiázó” keletnémetek az új tartományok 1,5 milliós munkanélküliségére, a szociális háló megnyirbálására panaszkodnak, meg az arrogáns nyugati „rokonokra”. A nyugatnémetek egy része azért nem szimpatizál a volt NDK lakóival, mert „telhetetlen elégedetlenkedők”, noha van már világútlevelük, jó kocsijuk, s az NSZK-ból már másfélezer milliárd (1,5 billió) márka – az ötvenes években a szövetségesektől kapott Marshall-segély értékének hatszorosa – folyt be a keletnémet régió gazdaságába, mely az 1990. októberi újraegyesítéssel egy csapásra az EU és a NATO tagja is lett. (Forrás: hetek.hu)