KRONOLÓGIA

1989. október 18. A sorozatos tüntetések hatására Erich Honecker lemond az NDK államtanácsának elnöki és a Szocialista Egységpárt főtitkári posztjáról.

1989. november 7. A berlini Alexanderplatzon megszervezett legnagyobb következményeként az NDK teljes kormánya lemond.

1989. november 9. Leomlik a berlini fal.

1989. november 18. Felesketik az új kormányt, melyet a Szocialista Egységpárt új főtitkára, Hans Modrow vezet.

1989. november 28. Helmut Kohl szövetségi kancellár bemutatja a német megosztottság legyőzésére kidolgozott tízpontos tervét.

1989. december 1. A Népi Kamara teljesíti Kohl követelését, és törli a Szocialista Egységpártnak az alkotmányban rögzített addigi vezető szerepét. Két nappal később az egységpárt központi bizottsága és politbürója véglegesen leköszön.

1989. december 7. Tizennégy párt, politikai csoportosulás és szervezet képviselői gyűlnek össze az úgynevezett Központi Kerekasztalnál. A Központi Kerekasztal a közéleti kontroll része, mindaddig, amíg az első demokratikus választásokra sor nem kerül. Demokratikus szervezetként abban látja feladatát, hogy javaslatokat tegyen a fennálló állami válság leküzdésére. A kerekasztal követelései közé tartozik, hogy a Népi Kamara, vagyis a parlament és a kormány vonja be a kerekasztalt döntéseibe és szüntesse meg a Stasi, az állambiztonsági szerv intézményét.

1990. január 15. A lakosság megrohamozza a berlin Normannenstrasse-n lévő Stasi-központot. Az akták legnagyobb részét így is sikerül megmenteni, ami lehetővé teszi az erre a célra felállított Gauck-hivatal számára a Stasi tevékenységének máig tartó feldolgozását.

1990. február 5. A Népi Kamara hozzájárulásával magalakul a „Nemzeti Felelősség Kormánya”, amelyben a Kerekasztal nyolc tagját nevezik ki tárca nélküli miniszteri posztra. A szabad parlamenti választásokon az „Szövetség Németországért” nevű választási szövetség kerül ki győztesen. Az ezután létrehozott nagykoalíció miniszterelnöke a CDU színeiben induló Lothar de Mazi?re ügyvéd lesz.

1990. május 18. Aláírják azt a szerződést, amely az NDK és a Szövetségi Köztársaság között a pénzügyi, gazdasági és szociális uniót készíti elő. Ezzel az államközi szerződéssel az NDK lemond pénzügyi fennhatóságáról az NSZK javára, amely cserében támogatást nyújt az NDK költségvetésének, és egyben szubvencionálja az NDK nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszereit. Ezzel létrejönnek a keretek az egységes állam számára.

1990. július 1. Életbe lép az NDK és a Szövetségi Köztársaság között a gazdasági és pénzügyi unió. A keletnémet márka, mint fizetőeszköz megszűnik létezni. A nyugati fizetőeszközzel, a nyugati márkával együtt az NDK a Szövetségi Köztársaság legfontosabb gazdasági és szociális törvényeit is átveszi. Ennek eredményeként eddigre a már végrehajtott politikai átalakulásokkal együtt megszűnnek a formális különbségek a két német állam között.

1990. augusztus 2. A nyugatnémet belügyminiszter, Wolfgang Schäuble és a keletnémet államtitkár, Günther Krause megállapodnak az egyesítési szerződés tervezetéről. Emellett aláírják az egységes német választási szerződést, amely az első össznémet választások időpontjául 1990. december 2-át írja elő.

1990. szeptember 12. Négyhónapos intenzív tárgyalássorozat eredményeként az aláírják az úgynevezett „Kettő plusz négy” szerződést Ez az újraegyesített Németország külpolitikai elhelyezkedését rögzíti, és azt is meghatározza, hogy Németország lemond az atomfegyverek, biológiai és kémiai fegyverek előállításáról és birtoklásáról. Ezenkívül Németország véglegesnek ismeri el a fennálló határokat, így a Lengyelországgal határos Odera–Neisse-határt is. Ezzel a háború utáni időszak formálisan lezárul.

1990. szeptember 29. Életbe lép az NDK és a Szövetségi Köztársaság között az egyesítési szerződés. Ezzel létrejön az újraegyesítés jogi feltétele.

1990. október 3. Az NDK hivatalosan csatlakozik a Szövetségi Köztársasághoz. (i-t)