Nyelvtudás csak elvben

Nem kell feltétlenül tudnunk a fogadó ország nyelvét ha valamely uniós tagállamban szeretnénk dolgozni a csatlakozás után. Legalábbis hatóságilag ezt nem írhatják elő a tagállamok azon nyolc szakma esetében, amelyekre közösségi irányelvek vonatkoznak. Ugyanakkor a munkáltató maga döntheti el, adott munkára milyen képzettségű embert vesz fel, ő már kikötheti a szakma gyakorlásához szükséges nyelvtudást, mint alkalmazási feltételt. Egyelőre nyolc képzettség esetében lehetséges a diplomák automatikus elismerése az Európai Unió tagállamai között. Ezek az általános orvos, gyógyszerész, fogorvos, ápolónő, szülésznő, állatorvos, jogász, illetve építész felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállalóknak teszi lehetővé, hogy munkájukat különbözeti vizsga, vagy kötelezően előírt betanulási idő nélkül kezdhessék meg bármely tagállam területén 2004. májusától. Az egyéni mérlegelés joga május 1. után megmarad az EU-tagállamok munkavállalóinak, tanulóinak vonatkozásában is mindazokon a területeken, amelyeket nem szabályoz közösségi irányelv. A jelölt képzettségének vizsgálata után a fogadó állam határozott idejű képzést, vagy vizsga letételét írhatja elő a kérelmezőnek, hogy meggyőződjön arról, képzettsége megfelel a fogadó ország rendszerében fellelhető hasonló szakmai képzettségnek.

Szakértői vélemények szerint a tagállamok kilencven százalékban elfogadják azon, más tagállamokból származó diplomákat is, amelyekre nem vonatkoznak a közösségi irányelvek. A csatlakozás után nem várnak a jelenleginél nagyobb mértékű munkaerő-bevándorlást a visegrádi országokba, míg a térségből főként az egészségügyi dolgozók, a mérnökök és informatikusok távozhatnak nagy számban Európa más államaiba. (n-a)