Németh Miklós: amit lehetett, azt megtettük

"Kicsit viccesen azt mondhatnám, hogy a mi gondolkodásunkat a román főtitkár, Ceausescu indította abba az irányba, ami végül a német menekültek előtti határnyitáshoz vezetett" - nyilatkozta a  Veszprém megyei napilapnak a volt miniszterelnök. Levelek, telefonok érkeztek Bukarestből, hogy a "hozzánk menekülő, többségében magyar nemzetiségű emberekkel járjunk el az érvényes szerződések szerint, (...) toloncoljuk vissza őket Romániába - mondta.
    Ekkor tudta meg, hogy az 1960-as évek végén az szocialista országok titkos záradékkal szerződést kötöttek az ilyen ügyek kezeléséről - tette hozzá Németh Miklós. Mint fogalmazott, elképedve látta ezeket a szerződéseket, de nem szeghették meg őket. A dilemmát a jogászok oldották meg. A menekültekről szóló genfi egyezmény ugyanis kizárta az ilyen megoldásokat. "Mivel Magyarország még nem csatlakozott az egyezményhez, gyorsan aláírtuk. Ettől kezdve pajzsként tarthattuk a román követelésekkel szemben" - emlékezett vissza a volt kormányfő.
    Németh Miklós azt mondta: 1989. március elején Moszkvában már tényként közölte Gorbacsov szovjet pártfőtitkárral a határzár megszüntetését. És azt is, hogy "Magyarország a többpártrendszerre tér át" - hozzátéve, hogy szerinte "a mi pártunkat kiakolbólintják a hatalomból". Gorbacsovnak pedig feltette a kérdést, hogy mit fognak csinálni akkor a Magyarországon lévő nyolcvanezer katonájukkal meg az atomtöltetű rakétáikkal. Németh Miklós szerint Gorbacsov azt felelte, hogy "Amíg ebben a székben ülök, 1956 még egyszer nem ismétlődik meg".
     Amint hazajött, szólt Horváth István belügyminiszternek, hogy kezdjék meg a határzár bontását. "Az akkori képeken látni is, hogy a pufajkás kiskatonák fáztak munka közben, tehát szó sem volt májusi kezdésről, az csak a formális kormánydöntés ideje volt" - emlékezett vissza a Naplónak Németh Miklós. Elmondta: a világban a június 27-ei dátum vált ismertté, amikor Horn Gyula külügyminiszter és osztrák kollégája, Alois Mock átvágták a szögesdrótot, amelyet azonban már kétszáz méteren vissza kellett építeni, hogy "tudjanak, mit vágni".
    Elmondta az is, hogy "a németeknél hamar elterjedt, hogy mi már nem toloncoljuk ki az embereket, meg a határzárat is lebontottuk", ezért egyre többen érkeztek Magyarországra. "Amíg Aligáról átértem Tihanyba, (...) láttam a 71-es út mentén a vadkempingeket. Zsúfolásig volt minden NDK-sokkal. Ekkor már támogattuk Kozma atya zugligeti táborát, odaadtuk Csillebércet. Ilyen helyzetben jött be hozzám Pozsgay, hogy elvállalja-e a fővédnökséget a soproni rendezvénynél. Mondtam, Imre, azonnal". A volt kormányfő megjegyezte: "ahogy a drótvágás után, a soproni piknik után sem kopogott be Sztukalin szovjet nagykövet egy moszkvai üzenettel".
    Az NDK-val kötött egyezmény felmondásához legalább három hónap kellett volna. Kulcsár Kálmán és a Görög János vezette külügyes csapat hozta az ötletet: "nem felmondjuk az egyezményt, hanem felfüggesztjük az érintett pontok végrehajtását. Így jogilag tiszta megoldást választottunk, s ugyanezt tettük Bős-Nagymaros esetében is" - idézte fel a volt kormányfő.
    Németh Miklós elmondta: augusztus 25-én közölte a döntést Helmut Kohl német kancellárral, aki azonban kért egy kis időt "mert erre fel kell készülni". Németh Miklós szerint: azt is megbeszélték, hogy a két külügyminiszter, Genscher és Horn "kommentálja majd az ügyet". A volt kormányfő utalt arra is, hogy mégsem így lett, mert - miként fogalmazott - "az én kedves kollégáim elkotyogták egy éppen hozzánk látogató NSZK-s szociáldemokrata politikusnak".
    Németh Miklós elmondása szerint a német politikus pedig elmondta Bonnban, hogy "mi, szociáldemokraták elintéztük". Erre azonnal felhívta őt Horst Teltschik, a kereszténydemokrata Helmut Kohl nemzetbiztonsági tanácsadója - idézte vissza a volt kormányfő.
    "Horn is, Kovács László is, Nyers Rezső is elismerte külön-külön, hogy ők voltak. Na, mondom fiúk, akkor elhalasztjuk, de a dátumot nem mondtam meg nekik, csak Horst Teltschikkel beszéltem meg. Gyula kétségbeesett, hogy akkor majd nem is ő jelenti be. Megnyugtattam, hogy betartom az ígéretemet. A németek végül változtattak, ott Kohl jelentette be nyilvánosan" - nyilatkozta a Naplónak Németh Miklós.
    Németh Miklós szerint "ebben az ügyben sem tettünk lehetetlent, de amit lehetett, azt megtettük".
    Az interjú a naplo-online.hu internetes oldalon folytatódik. Abban a részben Németh Miklós Grósz Károllyal kapcsolatosan például elmondja, hogy "amikor azt a szükségállapotot benyögte, onnantól megszakadt a kapcsolatunk". Hozzátette viszont azt is, hogy "nem lehet elvitatni Grósz érdemét Kádár elmozdításában. Lehetett ott Berecz, Pozsgay, ezt egyes egyedül a Grósz tudta megszervezni. De a többpártrendszerhez, a reformokhoz, úgy állt, hogy majd, majd... Neki erről teljesen torz képe volt".
    Németh Miklós beszélt arról is, hogy Londonból való hazatérése után "valóban kacérkodott" a politizálás gondolatával. Mint mondta: fél év alatt bejárta az országot, és elkészült magában a programmal is. "Azzal is, hogy a pártot és a frakciót hogyan kellene átszervezni. Egy-két helyen el is mondtam. Azt kellett látnom, hogy erre nincs készen a párt. A 2000. novemberi MSZP-kongresszuson tartottam egy rövid beszámolót az országjárás tapasztalatairól. Akinek füle volt, az hallhatta, én ott elbúcsúztam. Hisz tudtam, lehet szembe menni a dolgokkal, csak értelmetlen".
    A párt egyik akkori, egyben mai vezetője azt mondta neki: "az a baj, hogy te tíz évvel hamarabb jöttél, mint kellene. Olyanokat mondasz nekünk, amire még nem vagyunk készen" - idézte fel Németh Miklós a Naplónak, hozzátéve: "Most sincsenek készen, sose lesznek".