Mit szól ahhoz, hogy eredménytelen volt a népszavazás a kettős állampolgárságról?

Kicsit szerintem csalódottak a kisebbségi magyarok, hisz joggal gondolhatták, hogy megszavazzák a kettős állampolgárságot. Megérdemelték volna azok, akik magyarok, és szeretnének magyarországiak is lenni. Azért többen szavaztak igennel, még ha nem is voltak elegendően, és ez mindenképpen jelzésértékű.

Halász Gyula, nyugdíjas, Léva:

Nem látom annyira a kettős állampolgárság fontosságát, persze ha megkaphatnánk az olyan jó érzés lenne, mint a magyarigazolvány volt. Mióta megvan, ezen keresztül is tudatosítom, hogy jó magyarnak lenni. Ugyanúgy fölvenném a magyar állampolgárságot, mint ahogyan kiváltottam a magyarigazolványt, de ott sem a konkrét előnyöket néztem. Úgy vettem észre, hogy bárhogyan is végződött volna a szavazás, az nekünk, határon túli magyaroknak nem lett volna kedvező. Ha a nem győz, úgy vehetjük, hogy nem kellünk senkinek. Ha az igen, ki tudja milyen problémák lettek volna itthon. Egyszerűen nem tudom, miért hozták föl éppen most ezt a problémát, agyonpolitizáltnak tűnt ahogyan témához viszonyultak. Persze, ennek ellenére kicsit csalódás, hogy végeredményben úgy döntöttek az anyaországiak, nem kellünk, valahol legbelül számítottam az igen győzelmére.

Nagy Dezső, polgármester, Királyhelmec:

Tartottam tőle, hogy érvénytelen lesz a népszavazás. Magyarországon sokaknak szinte fogalmuk sem volt arról, miről is szavaznak valójában. A kormány nyilvánvaló hazugságokkal kampányolt. Az MSZP és a miniszterelnök úr is félrevezette az egyszerű embereket azzal, hogy mi határon túliak majd elesszük előlük a kenyeret. Számomra a most kialakult helyzet megalázó, az állampolgárság alanyi jogon járna a határon túli magyaroknak. A pozitív döntés mindössze erkölcsi elégtételt jelentett volna. Ha megkapnám a magyar útlevelet, betenném a szekrényembe és nem használnám, mert nincs rá szükségem. Ugyanúgy élnék, mint eddig, csak elmondhatnám magamról, hogy nem a két ország közötti „légüres térben” lebegek, hanem tartozom valahová. Az igen nem okozott volna semmiféle tömeges elvándorlást. Én sem mennék sehová, itt van a házam, a családom, a barátaim, ide kötnek a gyökereim. Ha az anyaország lakói nem akarják azt, hogy a határon túli magyarság bizalmát teljesen elveszítsék, a jövőben valamilyen megoldásnak születnie kell. Első felindulásomban azt mondtam, hogy nem lépek addig Magyarország területére, amíg a most keletkezett csorbát ki nem köszörülik. (jom, fm, leczo)