Liliom Károly enzimológus: a célzott gyógyszerfejlesztéseket tette lehetővé a kémiai díjazottak munkássága

 

Mint a tudós az MTI-nek kifejtette, körülbelül másfélezer receptor van az emberi sejtekben, ezeknek hozzávetőleg a fele G-fehérjekapcsolt receptor, vagyis ez a legnagyobb receptorcsalád.    "Ami miatt érdekes ez a receptorcsalád, az az, hogy segítségükkel fogja fel a sejt a külvilág ingereit. A G-fehérjekapcsolt receptoroknak több mint a fele a szaglásban játszik szerepet, de a legváltozatosabb külső hatásokra, változásokra, ingerekre is tudnak kapcsolódni. A leghíresebb G-fehérjekapcsolt receptor a rodopszin, amely a látás alapját képezi és felfogja a fényrészecskéket, a fotonokat" - magyarázta a kutató.    Ismertetése szerint a G-fehérjekapcsolt receptorok családján belül több alcsalád van, ezeken keresztül hatnak a különböző hormonok, ingerületátvivő anyagok. A külvilági ingerekre megvalósuló sejtválasz mellett a receptorok magának a sejtnek az életét is a legalapvetőbb módon tudják befolyásolni: kihatással vannak osztódásukra, s arra, hogy nyugalmi állapotban maradjanak, differenciálódjanak vagy beindítsák az apoptózist, a programozott sejthalált, ami az élettani ciklus fontos állomása.    "Abból, hogy ilyen sokrétű szerepet játszanak, következik, hogy ezek a receptorok gyógyszercélpontok. A jelenleg forgalomban lévő készítményeknek körülbelül 60 százaléka a G-fehérjekapcsolt receptorokon keresztül hat, de legalább ilyen arányban vannak képviselve a fejlesztés alatt álló, még nem engedélyezett gyógyszerek között is. Ez mind humángyógyászati, mind gazdasági szempontból egy nagyon fontos receptorcsalád" - hangsúlyozta Liliom Károly.    Robert J. Lefkowitz munkásságát méltatva elmondta, hogy az amerikai tudós régóta foglalkozik a receptorok kutatásával.     "A legjelentősebb eredménye, hogy az általa vezetett kutatócsoportnak sikerült meghatározni a látásban alapvető szerepet játszó rodopszin kristályszerkezetét. Abszolút tudományos szenzáció volt, amikor 2000-ben Lefkowitz professzor először közölte a rodopszin kristályszerkezetét, aztán ez a terület részben az ő vezetésével fejlődött tovább" - emelte ki Liliom Károly.    A feladat nehézségeit ecsetelve elmondta, hogy ezek a receptorok a sejt külső membránjában helyezkednek el, az ilyen membránfehérjéket szinte lehetetlen kristályosítani hagyományos módszerekkel, hiszen normál körülmények között ezek egy lipidágyban "úsznak". Korábban a nagy gyógyszergyárak, egyetemek pénzt és időt nem kímélve próbálták kristályosítani ezeket a receptorokat, hogy meghatározzák a szerkezetüket, hiszen ennek ismeretében lehet csak hatékony a gyógyszerfejlesztés.    "Évtizedeken keresztül a gyógyszerfejlesztés úgy zajlott, hogy valamilyen élettani jelenségre, betegségre próbálták kitalálni, hogy hol és mi hathat. Ez hatalmas munkát jelentett, hiszen rengeteg vegyületet kellett vaktában tesztelni, a szerkezet ismeretében a mai számítógépes eszközökkel viszont gyorsan meg lehet állapítani, hogy egy adott kémiai vegyület hozzá tud-e kapcsolódni a receptorhoz, vagy sem. Ami nem képes kapcsolódni, azt nem is teszteljük, mert hatástalan lesz" - fogalmazott a kutató.    Liliom Károly példákat sorolva elmondta, hogy van olyan G-fehérjekapcsolt receptor, amely a rákos sejtek túlélését segíti elő. A metasztázisképzésnek is nagyon fontos közreműködői a G-fehérjekapcsolt receptorok, amelyek segítik a rákos sejtek elvándorlását és áttétes daganatok kialakulását.    "Amennyiben ezeket gátolni tudjuk, fokozzuk az onkológiai készítmények hatékonyságát. Mindehhez ismerni kell a receptorok szerkezetét, hogy ne vaktában, lassan és irdatlan összegekért fejlesszenek rájuk gátlószert" - összegezte Liliom Károly.