Kevesen voltak kíváncsiak Kukan válaszaira

Eduard Kukan elmosolyodik, az irodában pedig kitör a nevetés. A kormányhivatal európai uniós tájékoztatási hivatalának fiatal munkatársa először falfehér lesz, majd mélyvörösre vált arca. Átveszi a kagylót, barátjával gyorsan vált néhány szót, a többiektől pedig elnézést kér. Ez az epizód volt a hétfői különleges félfogadási félóra legérdekesebb történése.

A külügyminiszter állítólag rossz időpontot választott, amikor negyed négytől vállalkozott arra, hogy a 0800 103 104-es ingyenes információs telefonvonal végén válaszol az állampolgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire. A pozsonyi Euro Info Centrum munkatársai legalábbis ezzel magyarázták, hogy harminc perc alatt mindössze öten telefonáltak.

Maga az aktus is késett pár percet, mert a technika hirtelen bemondta az unalmast: legalábbis az iroda munkatársai kezdetben nem tudták szóra bírni a külügyminiszter számára kiszemelt készüléket. Amikor ez a gond is megoldódott, Kukan végre elfoglalhatta helyét a telefonnál.

Az első két telefonáló valószínűleg nem is sejtette, hogy maga a szlovák diplomácia vezetője válaszol, legalábbis nagyon nyugodt maradt a hangjuk, amikor feltették neki a kérdésüket. Mindketten ugyanarra voltak kíváncsiak: milyen feltételekkel hozhatnak be május elseje után használt autót az országba? Az információs iroda munkatársai azonnal elkezdtek sürögni-forogni a miniszter körül, egyikük kinyitott egy dokumentumot a számítógépen, a másik kislány egy cetlit nyomott az orra alá, a harmadik pedig súgott neki, így aztán Eduard Kukan szakavatott válaszokat adott a kérdésekre. Az első telefonbeszélgetés végén valaki brávót kiáltott, többen pedig tapsolni kezdtek a sikerrel vett akadály okán.

Harmadikként az egyik kereskedelmi rádió magát gyalogpolgárnak álcázó szerkesztője tett fel egy nehéznek szánt tesztkérdést. Az EU-hoz ugyan nem sok köze volt az amerikai vízummal kapcsolatos felvetésnek, de Kukan kapásból válaszolt rá.

A negyedik telefonáló egy végzős gimnazista lány volt, ő is pontosan tudta, hogy miniszteri válaszokban részesül majd. A telefonügyeletes gyakorlottan felolvasta egy papírból, melyik szakmák képviselőinek diplomáját ismerik el az EU országaiban, és megnyugtatta a Franciaországban továbbtanulni szándékozó diákot, hogy semmilyen megkülönböztetés nem érheti a felvételiken.

A félóra hátralévő részében az iroda munkatársai szórakoztatták a külügyminisztert, aki még fogadott egy személyesen odalátogató érdeklődőt is, aki igencsak meglepődött, hogy a vállalkozásával kapcsolatos kérdését magának a külügyi tárca vezetőjének teheti fel.

Eduard Kukan már éppen búcsúzott, amikor befutott az utolsó, sorrendben hatodik hívás, így még beolvashatta a telefonba azt az e-mail címet, amelyen az uniós álláslehetőségekről szóló információk találhatók, és amelyet az egyik informátor kanyarított sebtében egy cetlire.

Mindent összevetve a miniszteri félfogadás – amely kezdetben úgy tűnt, érdektelenségbe fullad – végül jól sikerült. Öt plusz egy kérdés fél óra alatt. A szlovák diplomácia vezetője valószínűleg régen unatkozott ennyit munkaidőben...