Hazafiaknak nyilvánították Stauffenbergéket

Berlin. Idén minden korábbinál nagyobb felhajtás előzte meg Németországban a Hitler ellen 1944. július 20-án megkísérelt merénylet kerek évfordulóját. A német szövetségi elnök hazafiaknak nevezte az összeesküvés egykori résztvevőit. Horst Köhler kijelentette: a náci rezsimmel szembeni aktív ellenállókat, Klaus Schenk von Stauffenberget és társait minden német részéről tisztelet és hála illeti meg bátorságukért és lelkiismeretük szaváért. 1944. július 20-át pedig a német történelem „tiszteletre méltó napjának” minősítette.

Gerhard Schröder kancellár tegnap délelőtt a védelmi minisztérium berlini épülettömbjének udvarán beszélt, azon az állami ünnepségen, amelyet a kerek évforduló alkalmából rendeztek. „A Hitlerrel szembeni ellenállás nem 1944-ben kezdődött, hanem már 1933-ban, amikor kommunisták, szociáldemokraták, hitvalló keresztény emberek, egyszerű állampolgárok fordultak szembe a náci diktatúrával. Fellépésük azonban elszigetelt, az ellenállás korlátozott maradt. Németországban nem alakult ki olyan széles hazafias ellenállás a barbár uralommal szemben, mint Franciaországban, Hollandiában és más európai országokban.” A 60 évvel ezelőtti merénylők sokáig kétértelmű németországi megítélésére utalva a kancellár leszögezte: nem hazaárulás, ha valaki megpróbálja megmenteni a hazáját a barbárságtól. „Klaus Schenk von Stauffenbergnek és társainak a fellépése a keresztény-humanista hagyományokban gyökerezett, a Hitler elleni összeesküvők a szabadságért és az igazságosságért cselekedtek és haltak meg. ” Az évforduló alkalmából Schröder a szabadság és a tolerancia európai értékeinek megvédésére szólította fel a németeket. Mint fogalmazott, 1944. július 20. nagyszerű örökségéhez a béke és a szabadság mellett hozzátartozik az európai elkötelezettség is. Ennek pedig éppúgy része a szolidaritás, a felvilágosodás és a jólét, mint az ellenállás bármiféle erőszakos uralommal, diktatúrával szemben.

A Hitler főhadiszállásán működésbe hozott pokolgép csak könynyebb sérülést okozott a náci diktátornak, aki utána szörnyű boszszút állt. A merénylet fő szervezőit még aznap elfogták és a rögtönítélő bíróság ítélete nyomán kivégezték. A katonai összeesküvés többi résztvevőjét utóbb tartóztatták le, akadt köztük olyan, akit csak 1945 tavaszán lőttek agyon.

Joachim Fest történész szerint július 20. évtizedeken át másodosztályú emléknap volt az NSZK-ban. A nyugatnémet társadalmat erősen megosztotta a merénylet megítélése. Míg az emberek egy része egy demokratikus Németország élharcosait látta az összeesküvőkben, másik részük hazaárulóknak tekintette őket. Az NDK-ban egyedül a kommunista ellenállók részesültek méltatásban, az ottani hivatalos vélemény (miként hosszú éveken át a Hitler elleni koalícióé is) az volt, hogy az összeesküvők csak saját bőrüket akarták menteni Hitler megölésével. Tény, hogy a diktátor elleni utolsó, egyben legkomolyabb hátterű merényletre hat héttel a szövetségesek normandiai partraszállása, Németország két front közé szorulása után került sor.